A célkitűzés kihívásai – erők és ellenerők

Az ember elvileg folyamatosan a céljai elérése érdekében cselekszik. Ugyanakkor mindig jelen van a cselekedeteinkben valamilyen belső indíttatás; egyfajta robotpilóta, amely ösztönösen irányítja napjainkat...

Kicsit úgy működünk, mint a kocsi-ló-kocsis trió: a kocsit vontatva a ló a már kipróbált, bevált szokásokat alkalmazza, rutinból cselekszik – az épp szundikáló kocsissal előbb vagy utóbb, de hazaér. A kocsis felelőssége megszelídíteni a "lovat", ha az megriadna, vagy túl izgatottá válna. Feladata a ló direkt irányítása, ha az úton hirtelen akadály merül fel, vagy a ló számára új, ismeretlen hely felé indulunk.

Képesek vagyunk önregulációra, cselekvésünk kontrollálására akkor is, ha az szembe megy a bevett szokásaikkal, veleszületett ösztöneikkel vagy hirtelen impulzusaikkal. De ehhez tervezésre, erőfeszítésre és összpontosításra van szükség. A coaching egyik fő feladata éber állapotba hozni ügyfelünk "belső kocsisát".

Walter Mischel szerint megkülönböztetünk egy ún. hideg és egy meleg motivációs rendszert. A meleg tapasztalati rendszer gyors, érzelmi alapú és impulzív szokásokra, intuitív és sztereotip általánosításokra támaszkodik. Emellett az azonnali, sürgős szükségletek kielégítéséra fókuszál. Különösebb erőfeszítés nélkül cselekszik és jórészt tudatlan. Nagy hatást gyakorol a viselkedésünkre, de nem igazán van tekintettel a hosszú távú céljainkra. Az "itt és most" -ra összpontosít; a fentiekből a ló motivációja ez.

A hideg, reflektív rendszer racionális, képes megkérdőjelezni a feltételezéseket, különféle forgatókönyvekkel kísérletezik, valamint mélyreható elemzésekbe bocsátkozik. De lassabban működik, több energiát kíván és könnyen behódol a kognitív túlterelésnek vagy élettani tényezőknek. A meleg rendszer kísértései ellenére a hideg a terv szerint haladna; önuralomnak vagy akaraterőnek is nevezzük. Hosszú távra összpontosít; a bevezető hasonlatban a kocsinak felel meg. Az önuralom itt érvényesül.

Az önuralom erősítésére érdemes egyrészt olyan szokásokat kialakítani, felvenni, amelyek támogatják a hosszú távú céljainkat. Ezek "robotpilóta konform", automatikus szokások, amelyeket például a környezett megfelelő átalakításával is segíthetünk. Másrészt dolgozzunk ki megvalósítási terveket, amelyben a nagy feladatokat kisebb lépcsőkké, belátható mértékű változtatásokká alakítjuk, tördeljük.

Alternatív megközelítés a cél felmelegítése, azaz érzékszervi, specifikus és valószínűleg érzelmeket kiváltó képekkel gazdagítjuk a racionálisan elhatározott célunkat; illetve annak elérését. Ugyanígy működhet a kudarc felmelegítése, azaz a hosszútávú következmények elképzelése kudarc esetén.

A fentiekhez – most kivételesen – a saját testzsír transzformációmat hozom fel példaként. Amikor 9 évvel és +18 kg-al ezelőtt naponta szembesültem a tükörképemmel és egy kedves kollégám kezembe adott egy a szálkásításról és annak élettani hátteréről szóló edző termi kiadványt, akkor a fenti kihívásokkal gyakorlatban szembesültem.

Először is ott volt a "lovam"; amelyet addig az életben a sok munkát és frusztrációt ellensúlyozandó sok evésre, édes ízekre programoztam (ezért egyetemistaként a vizsgaidőszakban inkább híztam, mint fogytam). Ráadásul kalória alapon rászokott a gyomrom az édes joghurtokra, hiszen tejtermék, meg egészséges is…, mi lehet a baj? A "kocsisom" észlelte a problémát, összevetve a vágyott képet a fizikai valóval, de megértés nélkül nem tudta az inzulin rezisztens állapotot azonosítani. Na ezért kellett a brossúra segítsége.

De a racionális cél, a lefogyás maga nem volt ismeretlen; mitöbb' nem is emlékeztem olyan időszakra az életemből, amikor a hideg rendszerem programján ez nem szerepelt… Ennek megfelelően már megszoktam az elérhetetlenségét, a nagyon távoli jövőbe száműztem és nyugodtan hódoltam a meleg motivációs rendszerem prompt vágyainak, hiszen "egyszer élünk"; meg "nincs férfi 100 kiló alatt"…

A módszer, a vércukorszint alacsonyan tartása megvolt; de egyrészt a kapcsolódó szokásokat is át kellett hangolnom. Így pl. a gyümölcsökről átszoktam a zöldségekre; a kalória mellett odafigyeltem a szénhidrát tartalomra, a gyorsan lebomló fehér péksütemények helyett eljött a szabad cukrot lassabban felszabadító rostban gazdag teljes kiőrlésű kenyerek korszaka.

A gyorsan faló "lovamat" fékezve lassú, apróbb falatokba történő rágásra álltam át. A hűtőből száműztük a nasit; a családom pedig más "konyhamalac" után nézett (persze nem talált, de én se vállaltam be ezt a szerepet többet). Az étkezést nem a kidurranásig folytattam, csak addig, amíg elmúlt az éhségem. A nagy célt felmelegítve pedig elképzeltem, hogy a kétbetűs, olcsó ruházati üzletben egyszer majd én is tudok konfekció nadrágot vásárolni.

A változást pedig figyelemmel kísértem, napi rutinná vált az éhgyomorra elvégzett mérlegelés, fűszerezve a szabónál megszokott testméretek heti rögzítésével. Az ingjeimbe elkezdtem szép lassan beleférni, majd -12kg-nál újra elővettem a futócipőm és ezzel segítettem a diétám. Happy end nincsen, az én genetikámmal ez életprogramommá vált, amelybe évek múltán egy Y betűs applikáció és egy A márkájú okosóra iránti töretlen és aktív hódolat is csatlakozott – szintén a teljesítmény mérés jegyében.

Ha önnek is segíthetek motivációi, hideg és meleg rendszerei feltérképezésében és kreatív változási terv elkészítésében, kérem keressen meg.