A mostoha tükre - amivel nehéz szembesülni

2023 december elején alkotói szabadságom második felébe érkeztem meg. Két olyan alkalmam is adódott, ahol kollégáimmal találkozhattam és kötetlenül beszélgethettünk. A leggyakoribb nekem szegezett kérdés persze az eddigi tapasztalataimról szólt. Kivéve egy-két esetet, amikor megkaptam "kedvenc" mondatom, amely a jelenlétem okáról kérdez: "Hát te…?" Most erről írok.

Mielőtt és mialatt meghoztam a döntésemet, sokat beszélgettem számomra véleményt formáló barátokkal, ismerősökkel és kollégákkal. Mindemellett igyekeztem könyvekből is felkészülni arra, ami rám vár. Egyik meghatározó tanulás volt, hogy a változás útjára lépő egy időre magára marad az átmenetben. Sok régi kapcsolat fellazul, vagy megszűnik; ugyanakkor az új úton a társak még nem érkeznek meg, de már úton vannak ők is – nos ezt nehezem hittem el akkor, de megtapasztaltam.

Az elmaradásnak két okát feltételezem; az egyik triviálisnak tűnik, de megélni persze sokkal nehezebb. Ugyanis adott státuszhoz mindig tartozik egyfajta érdekeltségi háló; azaz vezetőként mindig vannak olyan barátaid, ismerőseid, üzletfeleid, akik akár tudattalanul is legfőképp azért kapcsolódnak hozzád, mert ebből szakmai, anyagi előnyük származik: eltanulni szeretnének valamit, érzik benned az erőt, támogatást remélnek karrierjükben, vagy éppen saját vállalkozásuk építésében számítanak rád.

Amikor a státuszod megváltozik, akkor megszűnik a hatásod, már nem tudod (és nem is akarod) az érdekeket kiszolgálni. Másnak adod a varázspálcát és megmaradsz embernek, a tudásoddal, a tapasztalatoddal együtt, de már csak minimális befolyással a régi viszonyokra. Az utolsó varázsütés az lesz, ahogy ez a kör eltűnik mellőled, magadra hagy és új személy körül gyülekezik immár.

A másik ennél kevésbé nyilvánvaló, de ez is levezethető emberi mivoltunkból. Ez pedig nem az érdekhordozókra, hanem a veled eddig közös sorsban, örömben és bánatban osztozók társasága. Ők azok, akikkel félszavakból is értettük egymást, akik a kávéautomatánál, vagy a csapatépítőn együtt sírtunk és nevettünk; szidtuk, amit szidni kellett és istenítettük, amit lehetett. Nekem azt volt nehezebb megérni, hogy ennek a közvetlen, legszorosabb körnek a tagjaiból sokan felszívódtak, láthatatlanná, elérhetetlenné váltak.

Ez nekem a Hófehérke és a gonosz mostoha történetéből vezethető le; jelesül amikor a lassan idősödő, de kifejezetten jó karban lévő és valaha vonzó mostoha a tükröt összetöri, mert a környezetében megjelenő új minőséget kendőzetlenül megmutatja neki. Azaz a változásra lépve, egy alternatív utat választva, szembesültek e társaság tagjai, hogy talán lehetne másképp is, van alternatíva, van valós döntési helyzet, van egy nehezebb út, van egy rizikós pálya, amiben benne van az elbukás lehetősége (másoknak talán a reménye?), de ott van az új minőség megteremtésének hol halvány, hol erősödő esélye…

Nos ezt a tükröt legjobb összetörni, vagy amit mutat, azzal nem szembenézni. Akár legjobb lenne nem is látni többet ezt az embert, nem beszélgetni vele, nem hallani, hogy mi lett vele. De ha mégis muszáj, akkor maximum arra futja, hogy "Hát te…?". Ez így egy kifejezetten "nem happy end" lenne.

Azonban saját tapasztalatom az, hogy sokan végül meggondolták magukat; ha már találkoztunk, akkor nem csak elviseltek. Kérdeztek és meghallgattam őket. Megoszthattam, hogy vannak hullámhegyek, de hullámvölgyek is; hogy ez egy bitang nehéz váltás, amiben sok régi, jó ismerősöm az új minőségemet elfogadva velem maradt a fentiek ellenére.

Hogy váratlan helyekről kaptam támogatást, egy-egy bátorító szót és megismertem sok új embert is. De talán e számomra legszebb ajándék, amikor elfogadtak így. Amikor nagyon rég nem látott ismerőseim megerősítenek, támogatnak, jó szóval, like-al, visszajelzéssel, "olvasom a történeteidet, inspirálnak" mondatokkal. Végül ez a kétszer 6-7 óra együttlét nekem erről szólt. Épültem belőle, megerősödtem és megélhettem, hogy az új valóságom bizalmat kapott. Jókat beszélgettem, mély történetekben osztoztunk, repültek a percek, sőt a negyedórák. Nekem igazi karácsonyi ajándék lett ez.