A szabadságom növelése  - személyes integritás

Egy barátommal arról beszélgettünk, hogy a munkahelyén nagy átszervezés volt. Eddigi feladatai közül pont azokat szervezték ki, amiket kifejezetten szeretett csinálni. Neki csak egy torzó maradt meg; egy lecsupaszított, rutin munka; "darálós" napok elé néz már. A helyzetet súlyosbítja, hogy látja; ami elkerült tőle, az nem úgy működik már, ahogy eddig ment, mert az új, felelős kolléga a feladatot megkapta már, de a betanulása, integrálása még csak éppen elkezdődött.

Arról beszélt nekem hosszasan, hogy valahol, valakik így döntöttek és ennek ő az áldozata. Irányt vesztett, motivációja padlón, tele van kérdésekkel… Hiszen ő volt az egyik legjobban teljesítő a csapatban, az elvett feladatokat mindig kiválóan (túl)teljesítette; de valahogy a rendszer nem értékelte megfelelően az erőfeszítéseit, nem kapott magyarázatokat, nyakába szakadt az új helyzet. Egyszer csak átírták a játékszabályokat, kirántották alóla a jól megszokott táblát és egy teljesen új filcet terítettek ki, számára idegen bábukkal telezsúfolva kiszolgáltatottá vált.

Ismerős történet, a nagyvállalati karrieremben egyfajta típus-sztoriként mind tanúként, mind saját esetben megéltem már. Saját megoldásomat az a felismerés adta a kezembe, hogy rájöttem: egy nagy egész apró részeként a nagy egészet legtöbbször nem tudom sem mágiával befolyásolni, sem alapjaiban megváltoztatni. Viszont a gerinctörő alkalmazkodás, a besimulás nem az én értékeim szerint való - mi hát a teendő?

Ha egy helyzetet megváltoztatni nem tudunk, de a kilépés, a "kalap-kabát-viszlát" még nem opció, akkor marad elsőként a belső szabadságunk megteremtése. A belső szabadság lényege annak megértése, hogy a környezetet lehet ugyan kárhoztatni, vagy éppen attól a csodát várni, illetve mágikus gondolatoktól remélni a dolgok jobbra fordulását, de amit a jelenben itt és most, direktben befolyásolni tudunk, az csakis a saját döntéseink sora.

A jó döntéshez pedig a helyzetünk megértéséből, a tudatosodásból kell kiindulni. Ehhez akarva, vagy akaratlanul szembe kell néznünk korlátjainkkal, befolyásolási körünk határaival csakúgy, mint erőforrásaink készletével, amelyek a hiteink, elveink, értékeink, képességeink, készségeink és tudásunk összessége. Alapvetően igaz, hogy erőforrás-készletünk mindig velünk marad; semmilyen változás nem tudja megrengetni, szilárd kapaszkodót ad minden helyzetben.

A tudatosodás után különböző kreatív technikákkal, gyakorlatokkal alternatívákat teremthetünk, tágíthatjuk jelen valóságunk korlátjait, új perspektívák jelennek meg, kialakul egy B, C, D stb. opció. Természetesen ezen alternatívák megvalósításának mindig ára van; minden döntésünknek egyértelmű következménye például, hogy a többi alternatívát nem fogjuk kiválasztani – legalábbis nem ott és akkor… Aztán minden döntésben benne van a lemondás bizonyos elvárások, álmok megvalósításáról csakúgy, mint más elvárásaink és vágyaink megvalósulásának növekvő valószínűsége.

De egy biztos: amikor kiderül, hogy mindig van valós választásunk, az magában a szabadság. Egy szervezetben dolgozva felismerni azt, hogy van döntési lehetőségünk, egyet jelenthet azzal, hogy a "nyilvánvaló", a "nálunk így szokás", a "vállalati karrierút" önkorlátozó keretéből kilépve már nem játsszuk minden áron a nagy corporate játszmát, vagy éppen nem úgy, ahogyan az "tipikus", illetve "elvárt" lenne.

Amikor a megfelelési kényszerből, a minden áron karrier törtetésből kilépve például tisztán szakmai válaszokat tudunk adni, professzionális pozíciót tudunk elfoglalni az értekezleteken, akkor nő a hitelességünk, valamiféle új erőt tudunk mutatni és ez vonzó lehet még szakmai ellenfeleinknek is.

Ráadásul vezetőként a csapat figyelme állandóan ránk vetül és folyamatosan teszteli, vajon a főnök a "felfelé nyal, lefele tapos" típusú, önnön karrierjét építő, rossz hírek esetén mindig a vezetőségre mutogató, egoista megközelítés híve-e, avagy a szakmailag fontos ügyekbe bele álló, tiszta értékek, vízió és elképzelések mentén tudatosan építkező, harcait becsülettel megvívó, zászlóját elöl vivő vezető-e? Így szabadságunk gyümölcseként csapatunkkal javul az együttműködésünk, a csapat hatékonysága megnő, vezetett állapotba kerül és eredményesebbé válik.

Érdekes mellékhatása ennek a szabadságnak az, hogy a folyamatot elindító helyzet feszültsége csökkenhet és a B, C, D, alternatívák szükségessége időlegesen tompul. Úgy tűnik, mintha a belső vezetettség egyben megoldást jelent az alaphelyzetre is – egy ideig biztosan. De amikor csak a változás az állandó, a következő kanyarban lassan megint megjelenik az igényünk a változtatásra és szabadságunk megélésére, annak következményeivel együtt…

Ha ön is szeretné a munkahelyi szabadságát növelni, alternatívákat kidolgozni, keressen meg bátran!