A Stabil kolléga (DISC)
Stabil (angolul "Stable") kollégámmal vezetőjeként dolgoztam együtt. Volt a csapatomban egy tipikusan olyan támogató pozíció, amely nem illett a "marketing vezérelt" vállalati kultúránk által meghatározott, "tipikus karrier" útba. A HR-t több, rövidebb-hosszabb, sikertelennek próbálkozás után tudtam meggyőzni, hogy találjuk meg végre azt a profilt, aki ezt be tudja tölteni.
Egyrészt a jövő marketing igazgatóit ebben a pozícióban senki nem tudta elképzelni – a tarsolyukban rejlő marsallbot rendre továbblépésre kényszerítette az egyetem elvégzése után itt kezdő, talán túl ambiciózus (?) ifjú titánokat. Egyikük – emlékszem – egy másik, szintén nem annyira vonzó, de legalább jobban fizető pozícióba távozott, a másik kollégánk viszont meg sem állt a trópusokig és ott próbálta megélni részben nálunk kialakult, új önmagát.
Másrészt innen az út nem vitt egyenesen felfelé, nem kínált csoportvezetői pozíciót. Viszont annál több, relatíve monoton munkavégzést, ismétlődő, precíz adminisztrációt, a kollégák ügyes-bajos dolgaival történő napi szintű állhatatos vesződést kívánt. Cserébe nem kellett havi, negyedéves, éves büdzséket szállítani, görcsölni a piaci körülményeken, a kiszámítható terhelés miatt viszonylag ritka volt a túlóra.
Vele már akkor is meg tudtuk valósítani COVID után elterjedt, gyakori "home office" gyakorlatát, hiszen elég volt nekem egyetlen telefon, e-mail reggel, hogy "beteg a gyermek stb." és máris otthonról is éppoly jól elvégezhető volt a meló, mint az irodában ülve.
Betonszilárdságú, ugyanakkor a központból láthatatlan pillérré vált ő, aki igazi csapatjátékos volt, segítőkész, megbízható. Sokszor jött be hozzám kezeit tördelve, mert konfliktusokat nem szívesen vállalt fel, ugyanakkor a problémát meg szerette volna oldani. Megbeszéltük, hogy ha elakad, ha meg kell vívni a csatát, akkor forduljon hozzám bátran. Beszélgetéseinkben mindig kerestem annak a nyomait, hogy visszaélnek-e a támogató munkavégzésével; többször kellett újra osztanom a lassan a nyakán maradó feladatokat, helyreállítva határait.
Rendszeresen ki kellett állnia a csapat elé, folyamatairól, az általa bevezetett újdonságokról beszámolva nekik; idővel elnyerte a legnagyobb szájú, a kivitelezésben már kevésbé jeleskedő kollégái elismerését, mert olyanná vált munkája, mint az éltető levegő.
Alapvető kérdése a "Hogyan?" volt; ha a részletek, teendők, a szaktudás a helyére került, akkor ő működtette a folyamatokat, együttműködött másokkal. Nyugodt, higgadt természete minden forrófejűt lecsillapított, kirohanásaim a szemébe tekintve fixen véget értek.
A fiatalabb kollégáinak egyfajta szülői pótlékként is szolgált, sok mindent tudott róluk, de ez nem ment tovább, a bizalmukkal sohasem élt vissza. Nála kicsit idősebb kortársaként emlékszem, hogy milyen jókat nosztalgiáztunk, megbeszéltük a neveléssel kapcsolatos kihívásainkat, sosem vitatkozva, hanem értő figyelemmel elfogadva a másik nézőpontját.
Ha ön is kíváncsi arra, hogy egyrészt mi a jellemző DISC viselkedésmódja, másrészt melyik viselkedésminta írja le legjobban önt, akkor keressen meg. A persolog GMBH viselkedésprofil tesztjével, értékeléssel állok rendelkezésére.