Amikor csak a Változás az állandó
Legújabb fejezetem a változás lépéseit és a változással kapcsolatos érzéseket dolgozza fel szokás szerint a saját életemből vett példán keresztül.
Sokáig hallgattam - mert nyár volt; idén végre 3 hétnél több időt tölthettem szabadságon, jó időben, sok boldog és pihentető órám telt családtagjaimmal, barátokkal... És bennem élt az örök nyár illúziója, amely a nekem is kijáró "végtelen" pihenésről és arról szólt, hogy a mostantól elkövetkező borúsabb napok talán mégis örökre a messzeségbe vesznek...
Észlelésem lényege: ennek az éber szendergésnek most vége... A globális infláció is felpörgött, a rezsicsökkentés csökkentése elindult, a gyengülő forintunk tovább lökte anyagi biztonságunkat a lejtőn, megszűnt a több cégnek csak adott területre korlátozódó, de mély szakértelmét limitált időre áruba bocsátó, független értelmiség kedvenc adóneme is. De bezzeg itt maradt velünk a háború és vissza-visszaköszön az az undok vírus...
Frissült a VUCA X.0 világ és ismét összetettebb, kétértelműbb lesz minden, így még sebezhetőbbé, bizonytalanabbá téve minket.
Tudatosult bennem, hogy bizony, már három éve ilyenkor, hogy az utolsó békeévben megfogant az álom, kiteljesedett a változási igényem; mely alapján azt hittem, hogy röpke két év alatt bevonulok életem új fejezetébe győzedelmesen. Azt gondoltam, hogy megtanulom könnyedén, amit kell és a növekvő jólétben segíthetem az utánunk jövő generációkat üzleti és magánéletük útvesztőiben úgy, hogy ebből csak középtávon kell majd megélnem.
Most már látom, nem így lett, mert a tanulásom első napjaiban ránk zuhant a vírus és mire beoltattam magamat olyan kanyarokat vett a világ köröttem, amelyeket józan ésszel előre látni nem volt képességem. És most állok, mint Pistike a vérzivatarban...
Miért is voltam ily naiv? Mert a bennem élő gyermek hármas illúziója engem is rabul ejtett: mely szerint
1) a világ változása elhanyagolhatóvá lesz, ha van tervem és azt becsületesen végre is hajtom (én ideálom, a tudatos, jól viselkedő kisfiú, akit szeret anyukája/apukája és így minden rendben lesz).
2) a fájdalom elkerülhető, hiszen évtizedekig azért spóroltam, hogy az átmenetet az új életembe kipárnázzam...
3) a könnyű és méltó örömhöz jogom van, hiszen letettem a társadalom asztalára már egy produktív karriert, mérhető üzleti eredményeket, példás családban eljuttattam az orvosi egyetemre egy jól tanuló gyermeket... ideje "megpihennem" és annak szentelni 100%-ban az életem, amit szeretek.
Hát nem! Gyermeki énállapotom hiába szűköl bennem és tervez mágiákat tucatjával a világot befolyásolandó, de ideje felébrednem.
A felnőtt énem átveszi bennem az irányítást és döntéseket hoz: a Tervet el nem engedem; csak adaptálódom... a stratégiai irány jó, azt imádom! Voltak és vannak sikeres folyamataim, segíthettem embereken, megélhettem sok csodát, ahol a szív és az értelem összekapcsolódásából új irányok születtek.
Kibontakoznak új irányok a segítésre, megjelennek olyan lehetőségek, amelyek tegnap még nem voltak jelen. Érzem, hogy mikor tudom a függetlenségem megélni. De bővítenem kell a kapcsolódásaimat a rászoruló emberekkel, mindezt úgy, hogy a rászorulóknak egyre több lesz az idejük, de lehet egyre kevesebb az anyagi erőforrásuk. Nem baj, pont ezért vagyok még ott, ahol vagyok és úgy, ahogy vagyok. De időm kell, hogy az új irányra legyen, aktívabb leszek és keresem a szálakat, amelyekből a jövőbe vezető kötelet egyszer majd megfonom.
Hát ezért írtam most neked kedves Olvasóm; kontaktusunk során olvashatod, hogy miben és hogyan vagyok és tőled mit kérek: egy esélyt arra, hogy amennyiben soraimat szívesen olvasod, ha megérint az, amit ezen a honlapon találsz és szerinted egymással beszélgetve te is előre tudnál lépni, úgy keress meg. Vagy ajánlj engem egy ismerősödnek.
Addig is maradok rendületlen tisztelettel az egy ideig még az, aki vagyok és remélem mindörökké az, aki leszek - általad.