A tücsök és a hangya - pénzügyeim alaptörténete 

30 év után kiléptem a "biztonságos" alkalmazotti körből és vállalkozóvá lettem. Sok volt kollégámmal beszélgettem, akik egyrészt nagyra értékelték a végső döntésemet, amit idén meghoztam, de azt is bevallották, hogy ők inkább maradnak a komfortzónában, a kapcsolódó anyagi kiszámíthatóságban. Pillantsunk hát bele a vállalkozóvá válásom mélyebb bugyraiba, mint egy bárki számára lehetséges és valós alternatív sztoriba.

Ami nagyon kemény minden hó végén, pláne az év végi szünet időszakában a 30+ év nagyvállalati alkalmazotti lét után: a hiány, amit a hó végén/elején megérkező, nagyjából fix összeget jelző sms nemléte jelent... Az ego a biztonság után üvölt, de az újféle szabadságnak bizony ára van.

Ennek is megvan a szakirodalma, mint pl. az élet első felének programjaként, a családtól függetlenedés eszköze az önálló életkezdés, a családalapítással együtt járó anyagi függetlenség megteremtése: "Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté."

Nekem ugyanakkor "szerencsém" volt még látni, hogy a rendszerváltáskor az általam akkor "öregeknek" tartott 40-50-es korosztály hogyan került a foglalkoztatás perifériájára. Én felültem a multik gyorsvonatára és jó X generációsként dolgoztam is apám üzenetéért: "te majd többre, szebbre, jobbra viszed fiam".

Ez aztán elültette bennem a félelmet, hogy "elmúlsz 20 és elmúlsz 40, és elmúlsz lassan, szépen és csendben", amelyhez még kedvenc mesém is jól passzolt gyermekkoromból: a tücsök és a hangya története. Ez alapozta meg az alábbi rendszert.

• Kezdj el félretenni – még a bőséges időkben!

A karrierem derekán már elkezdtem spórolni, félretenni, "nem a szakmai státuszom" szerint fogyasztani és lett egy varázs Excel táblázatom, amely pl. azt számolta ki, hogy munka nélkül mennyi pénzem lenne a megtakarításaimból, havonta, nyugdíjig, jelenértéken. Lett egy pillérem, amely a korom előre haladtával és a megtakarításaimmal együtt izmosodott.

• Kezdj el a "B", "C" terven gondolkodni – már akkor, amikor még "fut a szekér"!

Sokáig küzdöttem azzal is, hogy "mihez is fogok majd kezdeni magammal, ha már nem kellek a multinak?". A belső önismereti úton elindulva aztán coaching igénybevételével végül erre a kérdésre is megjött a válaszom. A tanulás mellett sok információt gyűjtöttem a választott utam már aktív képviselőitől; nem bíztattak, de nem is tántorítottak el: a realitás érzékemet edzették. Épült egy újabb pillér a jövőt alátámasztandó.

• Legyél tisztában a (családi) költségvetésed részleteivel

A fedezeti pont számításához azonban nem csak a bevételek ismerete, hanem a kiadások minél pontosabb tudatosítására is szükséges volt. Amióta alkotói szabadságra mentem, ezt a célt egy havi, családi mérleg felállításával szolgálom: Záró egyenleg – Nyitó egyenleg – Bevételek = Költés (- előjellel). Ez egyrészt a kontrollt is segíti, másrészt megmutatja, hogy mennyi bevétel kell a fedezeti ponthoz (amikor nem a megtakarításból élünk).

• Szerződj előre az érintettekkel az átmenet nehézségeire

A kiadások közül a nagyobb tételeket érdemes külön figyelni és ebben segített, hogy én szerződtem a családommal: a nyugalom, a kiégésem elkerülése végett elengedtek olyan tételeket, amelyek a "havi sms + céges autó + bónuszok szentháromságában" megszokottak voltak, nemcsak karácsonyra, hanem "keddről szerdára". Bizony vannak fontos dolgok az életben, a többi pedig megint az egot birizgálja; a végeredmény viszont felszabadító, mert így lehet "a kevesebb néha több".

Ha önt is foglalkoztatja, hogy mi lesz majd "aztán, ha...", akkor keressen meg. Segítek a szembenézésben, a megoldások kidolgozásában, a keretei tágításában.