Asszisztált közös gondolkodás - munkahelyi öltözködés coachingja

A coaching nem tanácsadás, nem pszichoterápia. Eddig oké. De akkor hogyan lehet tömören megfogni a lényegét? Mostanában én leginkább az "asszisztált közös gondolkodás" szóösszetétellel... Azaz ott vagyok, önnel; együtt gondolkozunk. Én főleg kérdésekkel és reflexiókkal asszisztálok a folyamathoz, ön pedig beleteszi a munkát azáltal, hogy átgondolja, letisztázza és elindul a saját megoldása irányába.

Mindezt jellemzően üzleti kontextusban, de persze a munka-magánélet-egészség szentháromságából csak-csak beszivárog egy olyan szempont, amely a helyzetét árnyalja, vagy éppen bonyolítja.

Hiszen az üzleti környezethez van affinitásom, tapasztalatom, szakértelmem, saját élményem, mivel az elmúlt harminc évben nagyjából minden (is) megtörtént velem, ami a versenyszektorban alkalmazottként vagy éppen vezetőként megtörténhetett. Kivéve a kirúgást, mert el nem bocsájtottak soha – magam mentem és nemcsak munkajogi értelemben.

A coaching módszertana coachként olyan eszközt ad a kezembe, amely olyan határterületeken is segít a probléma közös megoldásában, ahol bizony mind a tapasztalatokból, mind a szakmai háttérből hiányom van. Ilyen terület például a stílus tanácsadás is.

A nyáron egy férfi ügyfelem azt hozta be az ülésbe, hogy egy kolléganője a nyári hőségben bizony olyan lengébb ruhában jelenik meg a cégnél, amely kiváltja a csapattagok kritikáját, ráadásul munkavédelmi szempontból is rizikót jelent. Ezt sokan nehezményezték és tőle, vezetőként elvárták volna, hogy tegyen valamit.

A kihívást egyrészt az jelentette, hogy a vállalatnál nem létezett hivatalos dress code, mint vonatkoztatási alap. Másrészt a generációs különbségek, illetve a vezető és beosztott eltérő neme sem segítette elő a konstruktív diskurzust a témáról.

Ezzel a felütéssel kezdtük a közös gondolkodást. Miután tisztáztuk a kihívás minden elemét, rátértünk arra, hogy ki vagy mi tudna a megoldásban ügyfelemnek segíteni? Az élet más területéről vett példák alapján aztán ráleltünk a megoldásra: a közösség szabályozó erejére, a normára. Míg a csapat férfi tagjai ugyan érzékenyebbek lehetnek a problémára magára, addig a hölgyek tudják azt, hogy mely ruhadarabok az elfogadhatóak és ezt nekik könnyebb is egyértelműen lekommunikálni.

Ezért aztán egy csapat megbeszélés napirendi pontjai közé behozta ügyfelem a témát. Itt összegyűjtötték azokat a javaslatokat, határokat, amelyeket a többség követendőnek, illendőnek és munkavédelmileg is biztonságosnak tart. Tehát megalkottak egy új csapatnormát, amely betartása attól a naptól minden tagra kötelező volt. Bár a hőség tovább tartott, de ezután a probléma megoldódott...

Ha önnek is segíthetek bármely, akár nem tipikus kihívását átgondolni együtt, akkor keressen meg bátran. Tesztelje, vajon meg tudjuk-e oldani azt is?