"Hogyan mondjam meg neki...?" – konfliktus megbeszélése

Amikor egy együttműködési probléma érzékelése és a kapcsolódó részletek tudatosítása után úgy döntünk, hogy a kollégánkkal leülünk végre megbeszélni ezt, akkor kezdetét veszi a felkészülés. Végül elő is kell állni és elmondani azt, ami nyomja a lelkünket. Ez pedig legtöbbször nem is olyan könnyű…

Amikor egy ilyen érzékeny helyzetre készülünk, akkor sokszor "sakkozunk" – még az is, aki nem is ismeri ezt a játékot. Azaz jövőbeli forgatókönyveket rakunk össze fejben, "ha ő ezt mondja majd, akkor én ezt válaszolom…" stb. A párbeszéd elképzelése önmagában nagyon hasznos abból a szempontból, hogy megkívánja tőlünk a munkatársunk valóságába történő belépést. Próbáljuk értékítélet mentesen összerakni azt, hogy ő miben van, milyen érzései lehetnek a szituációval kapcsolatban és milyen kapcsolódó szükségletei jelenhetnek meg.

Coachként ügyfelemmel akár el is szoktuk játszani ezt; egyrészt úgy, hogy én vagyok a munkatárs (és ennek megfelelően a szerepjáték előtt felteszem a magam kérdéseit). Majd szerepet cserélünk és ekkor ügyfelem új szempontokra, szükségletekre, egy más valóságra válhat tudatossá. Aztán kiértékeljük ezeket az előadásokat és a felkészüléshez gazdagabb, átfogóbb adathalmazt tudunk összerakni.

Ugyanakkor a sakkozás helyett a hangsúlyt én inkább a helyzetben megjelenő, - az előzőekben ismertetett módon összegyűjtött - adathalmaz átgondolására, elmélyítésére helyezném. Olyan ez, mint amikor a labdarúgó (pl.) "lát" a pályán: nem tudatosan gondolja át, ott-és-akkor, a helyzetben, hogy honnan várja a labdát és hova továbbítsa, hanem a sok gyakorlás eredményeként már érzi, a beadás irányát; a mozdulatsor be van programozva a testébe és a szeme már látja az ő lövését tovább játszó játékos mozgását.

Azaz a jó felkészülés eljuttat minket egy olyan állapotba, ahol az adatok, az érveink és a lehetséges kimenetek "vérünkké válnak", így a beszélgetés adott pontján a megfelelő válasz, feltevés vagy kérdés majd úgyis megjön belőlünk – ha ott vagyunk fejben. Hiszen erre edzettünk (egyedül vagy pl. egy coach segítségével).

A felkészülésnek része az is, hogy magunkat is megfelelő mentális állapotba hozzuk. Egyrészt a cselekvés mindig magában hordozza a változás, a haladás, a javulás ígéretét – ezért tesszük. De ugyanakkor megjelenik sérülékenységünk: a konfliktust, a más nézőpontot fel kell vállalnunk. Valamint van esélye a vereségnek is: azaz olyan forgatókönyvnek, amely a jelenlegi helyzet megszilárdulását, sőt egyenesesen romlását is magával hozhatja.

A negatív kimenet valószínűségét egyrészt a felkészüléssel csökkenthetjük. De ha mégis bekövetkezik, akkor lehet, hogy új helyzettel, más típusú döntéssel kell majd szembenéznünk. Például, ha egy munkahelyi konfliktusban alul maradunk, akkor egyrészt felülvizsgálhatjuk álláspontunkat, változtathatunk terveinken, például egy közös vezetőnk bevonásával, vagy dönthetünk egy drasztikusabb lépés, például a pozíció, vagy a vállalat elhagyása mellett.

Ha a lehetséges kimeneteket nem csak racionálisan rakjuk össze, hanem a kapcsolódó érzelmeinket is beletesszük, akkor ez segíthet a kontaktusba lépés előtt a motivációnk megfelelő szintre emelésében. Azaz például "nehogy már az ígéretes karrieremet egy ilyen kollégám tegye tönkre" felütéssel a "harci kedvünk" fokozható és a meglepő lendülettel nő a nyerésünk esélye. Ebben segít, ha a megfelelő kérdéseket tesszük fel, mint "Mit vársz ettől a beszélgetéstől? Mit tartanál eredménynek? Mit fogsz érezni, ha eléred ezt az eredményt? Mi jelentene kudarcot? Miért lenne az kudarc? Mit éreznél kudarc esetén? Milyen kármentő ötleteid, reakcióid lennének erre az esetre? stb."

Kollégáimmal nemrég egy megbeszélésre együtt készültünk fel. Racionálisan, Excel fájlokat raktunk össze, számoltunk bevételeket, árréstömeget, hasznot, költségeket. Kisakkoztuk, hogy milyen kimenetelei lehetnek a beszélgetésnek és racionálisan mit hozna ez a vállalatnak, üzletileg.

A hangulat ott forrósodott fel, amikor a számokból kialakult képet kollégáimnak elmeséltem egy történetként és egy kicsit megfűszereztem a tárgyalópartnerünk és a magam kapcsolódó érzéseivel; illetve a látható és a feltételezett mögöttes szükségleteinkkel… A megerősödött motivációnk, a megfelelő elszántság eredményeként fantáziánk felpörgött, új, "ütős", tematikus prezentáció született.

Ha kényes megbeszélés előtt állna és segíthetek, akkor kérem keressen meg!