Értékek szerepe döntéseinkben - Apámtól kaptam
Mai történetem az értékek / az értékrend meghatározó szerepéről szól döntéseinkben; amely szintén gyakran előkerülő téma business coachingban.
A gyermekkorban egy adott típusú helyzetre szüleinktől kapott stratégiát Szülői énállapotunkban rögzítjük és ez minden egyes, hasonló, mai dilemmánkban újra előjön; erősen (de sokszor tudattalanul!) befolyásolva lépéseinket a szüleink által jónak vélt irányba.
Először ezen stratégiák felbukkanását kell tudatosítanunk; nem csupán a racionális gondolatok szintjén, hanem a kapcsolódó érzések aktív megfogalmazása révén is. Ezután jöhet annak belátása, hogy a gyermekként, valaha érvényesnek tűnt és mindenképpen igaznak hitt irányelvek vajon mérvadóak-e ma még; nos ez végül a Felnőttünk tudatos döntése kell(ene), hogy legyen...
A téma mai aktualitását az adta, hogy Apák-napja reggele idén még Balatonfüreden ért. Nekem éppen megelőző este erős, egzisztenciálisan meghatározott emlék-betörésem volt, amelyet a hely hangulata, ragyogó fényei, elegáns sétánya, a kikötő környékének látványos fejlődése és az itt fel és alá közlekedő, jól szituált emberek és gépjárművek együttese váltott ki bennem.
Szerencsés gyermekkorom a Pogány madonna (Bujtor István legendás filmje) idejében zajlott és nagybátyámnak hála viszonylag sok időt tölthettem el akkortájt a balatoni vitorlás kikötők környékén. Már akkor is feltűnt, hogy diszkréten megbújva létezett egy alternatív valóság, amely hol a kikötőkben látható sokkal gyorsabb, fiatalabb hajók képében; hol az Anna bál számomra elérhetetlen pezsgésében vagy egy kizárólag valutás strand formájában jelent meg - ezen a helyen pl. sose volt tömeg, csak szinte angol gyep és színes napernyők jószagú vendégekkel elterülve.
Hogy ez a rám törő emlékezés áradat milyen kérdést fogalmazott meg nekem a máról? Csak azt, hogy az egyetemről kikerülve vajon milyen nagy döntéseim voltak rendre, miért választottam úgy, ahogy? Miképpen alakulhatott volna másképpen az életem úgy, hogy ma már aktív részese lehettem volna ennek a csillogó, alternatív valóságnak?
Ekkor jutott eszembe az utolsó estém Apukámmal, amikor valahogy megérezte; itt az idő, hogy még egyszer elmesélje nekem élete meghatározó történeteit úgy, ahogy azokat még sose hallottam. Vagy csak akkor érkeztem én meg ahhoz az értő hallgatáshoz, hogy tudatosan felismerjem történeteiben, milyen értékeket adott ő nekem réges régen, amelyek áldásként, vagy néha átokként szolgáltak, védtek vagy visszatartottak bizonyos lépésektől akár máig engem.
Egyik ilyen érték; hogy a karrierjét, az életpályáját nem ismerősök, nem barátok, nem "spannok" révén építette, hanem a nehezebb utat választva hitte, hogy képességei, tudása és személyisége révén is boldogulni fog az életében. Ez nekem is meghatározóvá vált; amikor Apám ismerősei segítségével fiának immár egy könnyebb utat szánt, én ösztönösen elutasítottam azt és a magam feje után menve így kötöttem ki területi képviselőként egy FMCG multiban.
Aztán ilyen, a döntései által többször megerősített értéke volt, hogy "itt élned, halnod kell". Lehetett volna könnyebb élete "Nyugaton", hiszen volt egy szabadalma, amiért pénzt kapott volna és egzisztenciát; de ő itthon maradt (hogy gyávaságból vagy bátorságból ki-ki saját értékrendje szerint eldöntheti). Ennél jóval szerényebb elhívások engem is utolértek, de én is végül csak itthon váltottam házat és hazát és lettem Budapest környékén "gyüttment" 20 éve...
Még súlyosabb értékké vált benne, hogy hazudni nem szabad; a rossz hírt meg kell mondani akkor is, ha az ott, pillanatnyilag nem előnyös. Ezt sokan értékelték, míg mások szívtelenségnek tekintették. Nekem így lett ez zsinórmérték és ezért nem is lettem egy jó "politikailag korrekt" alkat; amikor pl. prezentációkban az eget festjük épp rózsaszínre; nekem a szememben már feketén tükröződnek vissza a felhők.
Végül kedvenc játéka a sakk volt; amely egyszerre adta meg neki az adott pillantra az előre látás, a részletes tervezés és a sokféle, kreatív kombináció áldását de meg is béklyózta őt rögtön a realitáshoz kötődéssel és a részletekbe menő mérlegeléssel. Ettől ugyanígy én is földhöz ragadok sokszor; a nagy víziót bár még megértem, de rögtön tolulnak agyamba azok a fránya kérdések az ördögi részletekről.
Hogy végül lehettem-e volna valaki más? Nem hiszem. Hogy az értékeink révén meghozott döntéseink egyes ajtókat örökre, másokat hosszabb időre bezárnak? Ezt értem, hiszen látom visszatekintve a saját életemen.
Apukámnak hálát adok örökre; neked pedig kedves Olvasóm szívesen segítek a saját történeted mozgatóinak közös felfedezésében. Azokat tudatosítva magadban végül eldöntheted; érvényesnek kell-e tekintened őket itt és most, vagy te már másképp fogsz egy részükhöz viszonyulni a saját életedben...