Elragadnak az érzelmeim - a helyzet átkeretezése, mint megoldás
A "hirtelen ránk törő" érzelmeinkkel ugyanolyan jól lehet dolgozni coachingban, mint a racionális kihívásokkal. Ennek elemei 1) az ügyfél érzelmeinek tisztázása, 2) az érzelmei következtében kialakult reakciók/következmények megértése a mögöttes hiedelmek, sémák tisztázása révén, majd 3) a helyzetének átkeretezése (a kontextus átértékelése, megváltoztatása, vagy a kognitív eltávolodás által; az érzelmek elfojtása, tagadása helyett).
Mielőtt azonban rátérnénk közvetlenül az érzelmekkel történő munkára, először is nem árt tisztázni, hogyan is vagyunk úgy, általában az érzelmeinkkel?
Az érzelmeinkkel kapcsolatos viszonyunk általában ambivalens. Egyrészt sokan hozzák magukkal a családi mintát, mely szerint az érzelmeink kimutatása sebezhetővé, gyengévé tesz minket; tehát "illik" elnyomni, háttérbe szorítani őket, pláne munkahelyi környezetben, ahol a hideg racionalitás, a versenyszellem, az önérvényesítés mind-mind hideg fejet kíván… Ráadásul a fiúgyermek kultúránkban "nem sír, mert a fajdalom elviselése az katonadolog"; vagy a Cure slágere után szabadon "Boys don't cry"…
Másrészt viszont a mesés helyszíneken elfogyasztott gyertyafényes vacsora oly' romantikus; a leánykérés legjobb, ha több tíz idegen szeme láttára történik meg féltérden állva és folytathatnám a sort arról, hogy "holdvilágos éjszakán, miről álmodik a lány?" … Ebből egyenesen ki is alakult a hiedelem, hogy az érzelmeink a női nemre jellemző gyengeségek csupán; volt olyan közeli kollégám, aki ezt a lapot egy az egyben a hölgyekre osztotta a csapatában.
A pszichológusok válasza viszont az, hogy amennyiben a racionalitás elsőbbséget élvezne, az életre való képesség mértékét jelentené, úgy az érzelmek az evolúció során már eltűntek volna. Azaz érzelmeink is a természetes kiválasztódás eredményei, amely előnyben részesíti a túlélést szolgáló adottságokat. Kicsi az esélye ugyanis, hogy az érzelmek csupán az életünk kellemesebbé tételét szolgálnák, az meg egyenesen nulla, hogy kontra-produktívak lennének evolúciós szempontból. E helyett az érzelmek és a gondolatok együtt határozzák meg cselekedeteinket.
A minap ügyfelem házi feladatként egy saját erőforrás leltárral készült az ülésünkre. A nagyon strukturált, kifejezetten racionálisan gondolkodó, precízen minden ülésre felkészülő és sok témában utána olvasó coachee megosztotta velem abbéli félelmét, hogy belőle nem lesz vezető – pedig azt nagyon szeretné.
Saját értékelése szerint fejlesztendő területei között szerepel az érzelemmentes kommunikáció, mitöbb' egyenesen a zártság mások érzései iránt. Ezt kulturális és családi okokkal magyarázta, skandináv típusú környezetből érkezett, idegen országba, távol a családjától. Felsejlett, hogy ez egyfajta túlélési stratégia is lehet nála.
Ránéztünk, hogy a vágyai és a hiátusai között lát-e összefüggést? Kérdésemre kifejtette, hogy a csapatvezető legfontosabb tulajdonságának a szakmai hitelességet tartja; de a menedzser / vezető szembeállításnál fel is mondta a leckét, mely szerint a leader szerepei között ott van a motiváció, amely természetesen racionális és érzelmi elemeket is kell, hogy tartalmazzon.
Fel is tette a kérdést, hogy miként tudna az érzelmeihez közelebb jutni, azokkal színesíteni az emberi kapcsolatait? Ekkor villant be, hogy az ülés elején bemelegítésként mesélt nekem közelgő olaszországi útjáról. A megcélzott várost autentikusnak, kaotikus de mégis nagyon élhető helynek írta le. Csillogott a szeme és láthatóan nagyon élte azt a jövendő vakációt. Rá is kérdeztem hát, hogy mitől más, mitől izgalmas és szerethető az a közeg? Mit is jelent ez az érzések szintjén neki?
Javasoltam is, hogy az utazása során minden napját egyfajta hálaadással zárja. Lefekvés előtt gondoljon vissza az aznapi pozitív élményeire; érezzen át minden történést, emlékezzen vissza a kapcsolódó illatokra, színekre, hangokra, tapintásra, esetleges ízekre (avagy az NLP szerint VAKOG-ja le). Ez egyrészt segít neki tudatosabbnak lenni az érzéseire (és mások érzéseit is megérti), másrészt az érzékszervi tapasztalatok segíthetik a hűvösebb napokon megidézni a múltat és mosolygósabbá tenni ügyfelemet.