Felélni vagy befektetni - anyagi függetlenség
Az ön fizetése sem inflációt követő mértékben emelkedett az elmúlt években? Ön is szorong, mert csökken a reálbére? Egyre drágább az a kis luxus, az a nyári nyaralás, ami mégiscsak kell a pihenéshez? Önnek is egyre elérhetetlenebb már az autója cseréje egy újabbra? Ha sorra nemet válaszolt, talán akkor is érdemes tovább olvasnia...
Érdekes könyvet ajánlott egy volt kollégám, - amikor huszonsok' éve után megittunk egy kávét -; R.T. Kiyosaki – Gazdag papa , Szegény papa c. művét. Bevallom, először csak azzal a szándékkal kezdtem el olvasni, hogy éppen egyetemi tanulmányai vége felé járó fiamnak némi pénzügyi alapokat adandóan ajánlani tudjam.
Aztán saját történetem, alkalmazottként eltöltött harminc évem, valahol ösztönös, spórolási hajlama talált hirtelen értelemre ebben az olvasmányban. Első nagy tanulása arról szól, hogy az iskolai rendszerben leginkább arra készítenek fel, hogy szakmailag helyt álljunk és jól fizető állásunk, emelkedő, sikeres karrierünk legyen vállalati környezetben.
Ugyanakkor semmit nem tanultunk arról, hogy miként alakítsuk ki a saját pénzügyi függetlenségünket, amely megléte esetében az a munka, amit éppen végzünk, már nem kényszer, a megélhetés alapfeltétele.
Az egyre emelkedő karrier ugyanis vélt, vagy valós elvárások mentén, avagy belső motiváció eredményeként egyre nagyobb fogyasztást, több utazást, nagyobb házat, autót jelent. Ezek pedig egyre növelik a megélhetéshez szükséges pénz mennyiséget, tehát jobb állásra, nagyobb fizetésre, több bónuszra lesz szükségünk. Ördögi kör.
Pedig van egy másik, alternatív megközelítés, amely egyszerűen el tudna vezetni az anyagi függetlenség állapotához. Jelesül, ha egy adott színvonal fenntartásához szükséges költségekkel tisztában vagyunk, akkor dönthetünk úgy, hogy a bejövő plusz pénzekből (pl. bónusz, prémium, örökség stb.) nem a színvonalat emeljük, hanem olyan eszközöket vásárolunk, amelyekből passzív jövedelmünk fog keletkezni (értékpapír, részvény, ingatlan stb.).
Így amikor az egy hónapban befolyó átlagos passzív jövedelmünk már betakarja az egy havi átlag alapvető költésünket, akkor megérkezünk az anyagi függetlenség, a szabadság állapotába. Leírva ilyen egyszerű.
Hogy mitől lesz ez mégis bonyolult? Egyrészt az ember legősibb játszmája, a gyermekkorban belénk kódolt "az enyém szebb, nekem nagyobb... stb." folyamatos versenybe kényszerít bennünket. Emlékszem húsz éve megvettem egy francia márka kisautóját újonnan. A szomszédom azt kérdezte, hogy ha már ennyire ragaszkodom a francia márkához, akkor legalább miért nem vettem egy alsó közép kategóriás autót? Nem bírnám ki azt a plusz havi tízezret?
Másrészt gyermekkorunk óta velünk van a mágikus hiedelem, mely szerint, ha jó kislányok/kisfiúk leszünk, úgy a mese végén a jó mindig elnyeri jutalmát... Azaz, ha jó katona módjára teljesítjük főnökeink és a vállalat minden elvárását, akkor jutalmunk a jobb fizetés, a ranglétrán emelkedés, a hó végi/elejei bankszámla egyenleg kiszámítható emelkedése lesz. Örökké? Idei legtöbb pozitív visszajelzést kapott LinkedIn posztomon hárman mosolygunk, mi corporate veteránok. Azzal a tudással, hogy semmi nem tart örökké.
Szóval, ha most épül a karrierje, talán ideje elgondolkodni a passzív jövedelem megteremtésén. Ha szeretne erről a témáról velem beszélgetni, kérem keressen meg.