Harcban vagyok az erőforrásokért - vezetői csapat dinamikái
Csapatunk számára talán legkevésbé nyilvánvaló tevékenységünk vezetőként az a folyamatos küzdelem, melyet az eredményes munkavégzéshez szükséges erőforrások megszerzéséért, biztosításáért folytatunk. Ezek közé tartozik például a működéshez szükséges eszközök és büdzsé előteremtése, a dolgozók fizetésének menedzsmentje, a más funkciók, vezetői szintek figyelmének megnyerése és ezáltal a csapatra szánt idejük növelése, kapacitásaik bővítése stb...
Persze léteznek olyan vállalati kultúrák, ahol a jól megszerkesztett munkaköri leírások és az ezek révén professzionális szakértelemmel felépített vállalati funkciók (mint pl. HR, pénzügy, IT stb.) sokkal inkább az adott terület "specialistájaként" definiálják a vezetőt – mintsem területük vállalkozójaként. Ebben a környezetben ezek a funkciók felsővezetői elvárások szerint meghozzák az erőforrásokról a konkrét döntéseket, így azok már egyfajta fix inputként jelentenek keretet a középvezetők működéséhez.
Más cégeknél viszont a "generalista" megközelítés uralkodik; azaz a vállalkozói szemlélet válik a vezető egyik fő ismérvévé. Az ilyen kultúrában a támogató funkciók inkább csak szakmai hátteret nyújtanak a specifikus erőforrásokról szóló döntésekhez. Minél kisebb a vállalat mérete, komplexebb a működése és adaptívabb cselekvést vár el tőle a piac, annál meghatározóbb lesz az adott terület vezetőjének szerepe a megfelelő muníció előteremtésében.
A megfelelő vezetői cselekvés alapja szerintem a csapattagok mindennapi valóságának részletekbe menő ismerete. A szlogen, mely szerint "minden vezető az idejének legalább 20-30%-át a csapattagokkal folytatott valamilyen kontaktussal kellene, hogy eltöltse" itt nyer valódi értelmet. Csak ha tudom, hogy milyen kihívásokkal küzdenek a munkavégzés közben és azon túl; ha ismerem mélységében a munkafolyamataikat és a kapcsolódó funkciókkal az együttműködés problémáit, ha megértem ezek hatását a hatékonyságra; nos akkor leszek képes a megfelelő felkészültséggel megvívni a harcot az erőforrásokért.
Nagyon szerettem együtt dolgozni akár hosszú órákat a csapatom tagjaival; utazás közben kihasználtam a dedikált időt az információ gyűjtésre, empatikusan hallgattam, hogy miben vannak, milyen problémákban kérnek tőlem segítséget. Megtiszteltek azzal is, hogy megosztották nézeteiket és ilyenkor megoszthattam velük egy-egy esettel kapcsolatos gondolataimat, bemutathattam az elveimet és válaszolhattam a kapcsolódó felvetéseikre. Egyet igyekeztem elkerülni: a hátsó ülésen ülve a laptopomat püfölni :) …
Az egyik legnyilvánvalóbb és rögtön visszacsatolást jelentő feladat volt számomra vezetőként a fizetések menedzselése. Ehhez a HR-től minden évben megkaptam a csapatom tagjairól egy kimutatást, amely egyrészt az ún. "pozíció térképen" történő besorolásukat, másrészt az adott pozíció legjellemzőbb fizetési értékétől (medián) való eltérést tartalmazta. Aztán egy a HR-rel és főnökömmel közös megbeszélésen elő kellett terjesztenem, hogy kiknek mekkora fizetésemelést javaslok a megelőző hónapok teljesítménye alapján.
A felkészülésnek itt kiemelt szerepe volt; egyrészt minden évben kijelöltem magamnak azt a néhány kollégát, illetve pozíciót, amelynél az átlagosnál magasabb fejlesztést javasoltam. Ezt előre el is küldtem a meeting résztvevőinek, így ők is tudták, mit fogok majd képviselni. Másrészt a hazai leányvállalat többi helyi vezetőivel informálisan egyeztettünk, hogy ki és milyen háttér információval rendelkezik, milyen híreik vannak… ez is nagyon hasznosnak bizonyult.
A másik misszióm volt a magyar leányvállalat erőforrásainak folyamatos bővítése úgy, hogy a vezetőség és a funkciók nagy része a régiós központban volt. Hátrányból indultunk, hiszen nagyon nem mindegy, hogy egy légtérben tartózkodva kell támogatást szerezned, vagy sok km távolból e-mail hegyeken átbotorkálva… Ezért is voltam egyébként kihegyezve minden prezentációt hallgatva, minden többes-szám első személyű megfogalmazásnál, hogy vajon ez a magyar csapatot konkrétan érinti-e és milyen módon? Kedvenc, akkori főnökömtől többször meg is kaptam ezekért a kardos kiállásaimért, hogy nem tudok/nem akarok divíziós szinten gondolkozni, mert mindent ide, nekünk akarok kikaparni. Nos ebből tudtam, hogy ott és akkor elmentem a falig; így már nyugodtan alhattam.
Persze keskeny a mezsgye a politikailag korrekt üzleti javaslat megfogalmazása és a rejtett, vagy részinformációkon, avagy több-kevesebb feltételezésen alapuló próbálkozás között. De, amikor az érintettek szemébe tudtam nézni a végén, nyugodt lelkiismerettel, az minden előzetes erőfeszítést megért. Így tudtam megőrizni az integritásomat sok év, számtalan erőpróbája során.
Ha ön is hasonló kihívásokkal küzd és szeretné egy empatikus segítővel megbeszélni esetét, akkor kérem keressen meg.