Helyem a szervezetben - "én márka" másképp
A mindannyiunkat mozgató hiteink és értékeink működésének megértésére egy rövid gyakorlatot tanultam egy továbbképzésen. A feladat az, hogy az ügyfél a szobában, a környezetében körülnézve kiválaszt egy tárgyat, amellyel leginkább ott és akkor azonosulni tud a vizsgált üzleti helyzetben. Elképzeli, hogy ő maga az a tárgy és ebből a nézőpontból kell megválaszolnia néhány kérdést.
Például azt, hogy mi az, amit szeret magában és mi az, amit kevésbé; milyen helyzetekben és miért érzi jól magát, vagy mit gondol másokról és magáról; illetve a világ ebből a szemszögből nézve miként fest?
Ügyfelemmel is eljátszottuk ezt a gyakorlatot; vezetőként egy olyan tartógerendához hasonlította magát, amellyel a tartófalak meg vannak támasztva.
Ebben a minőségében nagyszerűnek találta magában az erőt, a teherbírást és a kompetenciát, hogy meg tudja tartani a falakat. Kevésbé szerette magában azt, hogy ez nem mindig elegáns módon működik; a gerenda néha faragatlan, nyers, ráadásul eléggé feltűnő és esztétikailag ez a megoldás zavaró is lehet.
Elemében volt akkor, amikor az építmény recsegett és ropogott, amikor helyt tudott állni és ezért később a megfelelő elismerést is megkapta. Úgy gondolta, hogy rá nagyon is szükség van; nélküle a szerkezet végzetesen megrogyna, akár össze is omlana.
Másokról feltételezte, hogy az ő masszív jelenlétét már nem is mindig érzékelik; a környezet szerves része, mint egy megbízható, mindig is így, ebben a formában létező őserő. A világ, a munkás hétköznapok így számára erről a megtartásról, támasztásról szólt, valahol ez adott neki értelmet.
A metaforikus képből visszatérve az üzleti élet elemzéséhez feltettem neki a kérdést: kik is a tartófalak, kinek ad ő támaszt? Először a beosztottjait említette, fiatalabb kollégáit, akiknek biztos hátteret jelentett minden rázós helyzetben. Utána viszont felsorolta kevésbé junior, közvetlen kollégáit, ráadásul a vezetői csapat tagjait is ebbe a körbe vette bele.
Reflektáltam, hogy értésem szerint az ő szervezeti létét alapvetően az határozza meg, hogy mindenkinek támaszt, óvó menedéket nyújt? Vajon ezzel az egyes érintett csoportok tagjai hogyan élnek vagy akár élhetnek vissza? A kérdésre adott válasz után léptünk rá ügyfelemmel a tudatos változtatás útjára…
Ezt a gyakorlatot önnel is el tudjuk végezni együtt. A tanulság, a tudatosítás révén elinduló változás pedig az ön életét teszi majd jobbá...