Mi minden kavarog bennem? - kreatív ötletelés
Az olvasás általánosan pozitív hatásáról minden korosztály esetében rengeteg cikk született. Most én nem erről írok; írásomat olyan példák inspirálták, amelyek talán első ránézésre távol esnek a coachingtól; de mire a végére érek ön is megérti, hogy "kerül a csizma az asztalra".
Az egyik ilyen példát a saját lelkigyakorlatos élményemen gyűjtöttem: lelki vezetőm a Szentírásból adott 2-2 rövid idézetet alkalmanként. Ennek néma, egyedül történő feldolgozására aztán séta (vagy ima, bár nekem az előző inkább segítette a megérkezést) közben volt 5-6 órám. A megfelelő, "itt-és-most" alaphelyzetbe kerülésem (azaz a múlt elengedése és a jövő tervezgetésének, szorongásaim pillanatnyi feladása, mint meditatív alapállás) után az adott szövegrészletet legalább kétszer át kellett olvasnom és megfigyelnem, mely szavak, gondolatok és kapcsolódó érzések jelentek meg leghangsúlyosabban.
Aztán ezekről kellett a belső elcsendesülésben elmélkednem, gondolkodnom és a felbukkanó gondolatokat, kérdéseket és válaszokat lejegyeztem. Majd a következő beszélgetésben folytattuk a haladást a magam önismereti történetében. A módszer frenetikusan működött; 3 nap alatt 6 beszélgetésben egy 20 pontos, tökéletesen személyemre szabott felismerési listával lettem gazdagabb.
A másik példa: a templomunkban csatlakoztam egy, a jezsuita szerzetesként és egyetemi oktatóként egyaránt aktív papunk imacsoportjához, ahol szintén alkalmanként két Szentírási idézettel kapcsolatos gondolatainkat oszthatjuk meg szabadon, egymással.
A megosztást követő összefoglalójában az atya elmondta, hogy a történetekbe helyezkedés, bármely szereplő bőrébe bújás gazdagíthatja a felismerést. Mégpedig úgy, ha őszintén válaszolunk az alábbi kérdésekre: Mi adta az aktualitását annak, hogy ennek a szereplőnek a szerepébe helyezkedtél? Milyen érzések és kapcsolódó gondolatok jelentek meg benned a történetet hallgatva, átélve? Ha kellemetlen érzéseid voltak, akkor milyen értékekkel, véleményekkel, elvekkel ütközött az, amit hallottál? Milyen feszültségeket éreztél; milyen korábbi élethelyzeted jutott eszedbe a történet alapján? Milyen pozitív érzelmeid voltak a történet hallgatása során? Ezekből milyen tanulásod volt magaddal kapcsolatban; milyen megerősítést hallottál ki belőle?
Akár egy történetet, akár egy fotót, festményt vagy saját sztorit használunk inspirációként, a kapcsolódó érzések és gondolatok, a szereplőkkel kialakuló viszonyulásaink ugyanis mind segítenek a berögződött elveink, szabályaink, szüleinktől megtapasztalt viszonyulásainkkal kapcsolatos tudatosodásunkban. Azaz megérthetjük a Szülői énállapotban elraktározott tartalmainkat, amelyek adott szituációban bennünk aktiválódnak és a racionalitást követő Felnőtt énállapotunk "fülébe súgnak".
A történetbe helyezkedésünk, a felvett pozíciónk pedig segít megérteni, hogy az életünk során hogyan hatnak gyermekkorban átélt belső élményeink és érzelmeink; miként határozzák meg akár tudattalanul az adott helyzetben a reakciónkat, okoznak például lefagyást, vagy hoznak létre akár utólag irracionálisnak minősíthető reagálást. Azaz a harmadik énállapotunk, az (általában nem O.K.) Gyermekünkben kódolt tartalmak megértését segíti.
A két énállapot (Szülői, illetve Gyermeki) folyamatos tudatosítása révén akár üzleti, munkahelyi szituációban is megérthetjük azokat a tartalmakat, amelyek bennünk a racionalitáson (adatok, valószínűségek, mérhető mutatók) túl felmerülnek. Eldönthetjük róluk, hogy mennyire aktuálisak jelen helyzetben ezek a tartalmak, mennyire segítik elő a megoldást, a döntést, a fejlődést vagy előre haladást.
Ezt a reflektív feldolgozást persze mindig segítheti egy coach, aki a megfelelő kérdések feltevése által, az elhangzottak reflexiója segítségével gyengéden vezetheti önt a saját haladásában, a saját válaszainak megtalálása révén. Ehhez pedig segítség lehet minden saját történet, de akár egy-egy inspiráló szövegrészlet is, az ön ízlésének megfelelő környezetből – legyen az a Szentírás, az ön kedvenc verse, regénye vagy egy újságcikk, amely igazán megérintette olvasás közben.