Nagyjából minden a helyén, mégis... - új kihívások tudatosítása

A munkavállalás a "társadalmi szerződés" elemi része. Az elvégzett munkáért fizetést kapunk, a megkeresett pénzt többek között fogyasztásra, felhalmozásra, szórakozásra, művelődésre stb. költjük. A hivatás viszont több, mint csak pénzkereset. Ott mindig megjelenik valamilyen magasztosabb cél, általában több energia, gyakoribb flow állapot kapcsolódik hozzá. Nagyon szerencsés az, akinek munkája egyből a hivatása; de legtöbbünknek ez csak több váltással érhető el (ha egyáltalán...).

Támogató családi/rokoni körben, megtartó baráti társaságokban beszélgetések közepette formálódhat a nézetünk, alakulhat az utunk a hivatásunk felé. De egy coach segítségével, egy szisztematikus megközelítéssel néhány ülésből álló folyamat eredményeként ránézhetünk munkánkra, az annak kontextust adó életünkre és elindulhatunk az új utak, a hivatás kibontakozása irányába. Ezt támogatja az önismeret fejlesztése és a személyiségünk szerkezetéből adódó konfliktusaink, érzéseink megértése. Az ügyfél helyzetének felmérését támogathatja az ún. Életkerék felrajzolása, amelyben azonos skálázással mérve figyelmet kapnak élete kiemelt, illetve háttérbe szorított területei; többek között a munka szerepe életében vs. a családja, egészsége...

A munkájával kapcsolatban további segítséget adhat az ügyfélnek a motivációi aktív megértése és tudatosítása; a korlátok illetve lehetőségek kidolgozásának ad teret pl. egy személyre szabott SWOT analízis közös kiértékelése, amelyben a coach kritikus kérdésekkel és empatikus figyelemmel van jelen. A hivatás megtalálásában segíthet az előzőekben összegyűjtött adatok új szempontok szerinti áttekintése és pl. olyan kreatív technikák, mint a saját gyászbeszéd megírása (élete végén az ügyfél hogyan tekintene vissza az elértekre), vagy az olyan gondolatkísérletek, mint "A végtelen erőforrás, vagy végtelen idő rendelkezésre állása esetén mit tenne?" szempont nyitott átbeszélgetése.

Egy ügyfelem választott szakterületén több közepes és nagyobb cégnél is dolgozott. Amikor elkezdtük a közös munkát, akkor ismét megbecsült kolléga volt egy nagyobb multi kisebb, nem annyira ismert divízióján. Úgy érezte megint elérte a "szokásos" üvegplafont, rutinná vált a munkája, pozícióját semmi nem fenyegette látszólag; csak ő unta magát. Ráadásul mikor munkájáról kérdezték, mindig megjelent egy önmagát lekicsinylő, szinte bocsánat kérő felhang - egyszerűen nem tudott élete e fontos területéről büszkeséggel beszélni. Talált magának egy sok gondolkodást és alkotást kívánó, de egyelőre nem jövedelmező hobbit, valamint megjelent egy másik szakmai irány is.

Az első ülésen felrajzoltuk az alternatívákat az 1) maradni a szakmában, de lépni cégen belül; vagy 2) maradni a szakmában, de céget váltani (megint); avagy 3) szakmát is váltani; esetleg a 4) hobbiból hivatást teremteni verziók formájában. Átbeszéltük ügyfelem családi hátterét, neveltetését és a kapcsolódó értékeket - körvonalazódott az akkori munkájával kapcsolatos ellenérzése is. A második ülésre elkészítette a szakmai SWOT analízisét; rácsodálkoztunk, hogy az örömfaktor nem feltétlen az erősségek környezetében jelenik meg. Ismét előkerült a családi eredetű kihívások sora csakúgy, mint a presztízs kérdése és a testvérével kialakuló önkéntelen versenyhelyzet is. Ennek következményeként megjelent az önbizalom és az ambíció hiánya, mint a változtatás akadálya, kételyeinek fő oka.

Ezután szisztematikus munka következett; feldolgoztuk az egyes alternatívákat; nem csupán a racionalitás, hanem a kapcsolódó érzelmek figyelembevételével. A megvalósíthatóság finomításában jól jött a "Miért fontos, mit ad ez neked, amikor eléred?" illetve a "Mi lesz akkor, amikor ezt eléred? Mit fogsz érezni, miben lesz más, mint most?" típusú kérdések átbeszélése. Több ülésen beszélgettünk, hoztunk felszínre kevésbé nyilvánvaló motivációs elemeket; értékekről és elvekről, hitekről és "családi ezüstről" diskuráltunk nem lineáris módon. Be kell vallanom a végére úgy éreztem, mintha végül nem haladnánk sehová. Erre rá is kérdeztem direktben, mire ügyfelem válasza ennyi volt: Dehogynem. Összefoglalta, hogy a folyamat alatt újra hangolta a hozzáállását, tudatos lett; az álláshirdetések tanulmányozását abbahagyta, élethelyzetének megfelelően határidőt tűzött ki a változásra és helyére került magasabb presztízsű hobbija és a jövő hivatása is. Később meg is lépte, amit ott és akkor eldöntött.

Hosszú, főleg nagyvállalati körben eltöltött karrierem során sokáig nekem is flow élményt adott a magasabb beosztás, a több pénz, a nagyobb autó, a növekvő megtakarítás. A folyamatos, VUCA világban eltöltött idő, a küzdés, a személyes harcok és a bukásokból felállások sokáig megadták az adrenalint. Tizensok' év után kezdtem megváltozni - talán először észre sem vettem a változást. Már nem a harc, hanem a segítés, a tanácsadás, az ifjabb kollégák felkarolása jelentette az örömet és a kihívást. Ebben nekem is részem volt; kérdéseimre válaszokat kapok, önismeretem lassan épül és egy új, nem algoritmizálható világ nyílik meg előttem - ma is, folyamatosan. Így remélem megtalálni az új hivatásom, coachként, mentorként, tanácsadóként; kinek mire van szüksége...