Igen, nehezen mondok nemet – énhatár tartása

Munkában és magánéletben is jelentős kihívás nemet mondani. Az énhatáraink tartásának fontos eleme, amikor egy adott kérést megtagadunk, a hátrálást, önfeladást befejezzük és fel kell vállalnunk azt, hogy nem teszünk meg valamit, befejezünk egy számunkra káros cselekményt stb.

Mi az oka egyáltalán annak, ha nem tudom tartani a határaimat? Mert talán sose tanultuk meg igazából egyrészt azt, hogy megtehetjük; másrészt pedig azt, hogy miként lehet a legkevesebb kapcsolati tőkét feláldozva, minimális sérüléssel ezt valójában megtenni. Már az óvodában, vagy akár előbb megtanuljuk, hogy "mindig szót kell fogadni" a szülőknek, a dadusnak, az óvónéninek... Ezt aztán olyan erősen magunkévá tesszük, hogy szülői énállapotunkban kódoljuk és így visszük át a felnőttkorba.

Vannak persze egyéb tényezők is, amelyek személyre, családra szabottan finomítják a hozzáállásunkat és a lehetőségeinket a nemet mondással kapcsolatosan. Ilyenek a családunkra jellemző határok, a transzparencia vagy éppen az, hogy mennyire tisztelték a mi személyes határainkat anno, gyermekként, illetve az is, hogy az egyes kérésekkel kapcsolatban akkor keletkező diszkomfort érzésemre milyen reakciót kaptam… Ha ezeket  rendszeresen negligálták, akkor megtanultam: az én álláspontom érvénytelen; jobb, ha feladom és egyszerűen beletörődőm.

Pedig a nem az NEM. A másik egy kompetens ember, független, önálló akaratú egyén, amit tiszteletben kell tartanunk és ezt cserében mi is elvárhatjuk. Aki ezt gyermekkorában megtanulta, az felnőttként is könnyebben mond nemet, például krízis helyzetben.

A nemet mondással az is a probléma, hogy nem növeli a népszerűségemet; azaz elveszíthetem a másik pozitív viszonyulását, amitől szintén gyermekkorunktól rettegünk. Erre erősít rá az ugyanakkor belénk táplált hármas illúzió arról, hogy a fájdalom mindig csillapítható, az erőfeszítés megspórolható és az öröm kielégíthető, ha az illetékes tekintélyszemély szemében jól viselkedünk. Ebbe a kérés megtagadása nemigen illik bele ugyebár…

Amikor a fentiekkel kapcsolatban tudatosodunk, felismerhetjük, hogy a gyermekkorban elsajátított sémáink immár nem feltétlenül szolgálják a felnőttkori boldogulásunkat; így a döntést meghozhatjuk arról, hogy megtanulunk nemet mondani - ennek minden következményét vállalva. Ebben segíthetek coachként, együtt feltérképezve, hogy a jelenlegi helyzetben mi motiválja a simulást, a mindenáron történő megfelelést, a saját érdekei feladását, illetve háttérbe szorítását illetve milyen kapcsolódó, sokszor tudattalan reakciók után veszi észre, hogy "már megint olyanra vettek rá, amit nem is akartam".

Végül - csakis a tudatos döntést követően -, érdemes megtanulni a "win-win no" technikát. E szerint a nemet mondás előtt foglaljuk össze a helyzettel kapcsolatos álláspontunkat és a kapcsolódó szükségleteinket. Ismételjük el, amit a másik fél álláspontjából megértettünk; mintegy jelezvén, hogy az érvrendszerét és kapcsolódó várakozásait ismerjük és figyelembe vesszük. Mindazonáltal akkor és ott nemet kell, hogy mondjunk a kapcsolódó körülmények ismeretében. Viszont legközelebb is teljes nyitottsággal meghallgatjuk új javaslatait és természetesen együtt tudunk működni, ha egy más, akkor kölcsönösen kedvezőnek ítélt helyzetet tudunk megvalósítani. Ezt alkalmazva a kapcsolati tőkénk csak a legszükségesebb mértékben erodálódik és nyitva marad a kapcsolat a jövőbeli együttműködésre.

Egyik ügyfelem elhatározta, hogy rendbe teszi pénzügyeit. A bevételek növelésére pillanatnyilag nem látott lehetőséget, viszont a kiadások tengerébe rendszert szeretett volna vinni. De a kassza családi jellege miatt hamar szembe került felesége akaratával, illetve a pénzzel kapcsolatos habitusával.

Itt jelent meg problémaként, hogy nem tud nemet mondani. Azaz a legkisebb érzelmi zsarolás, vagy a közös gyermek érdekeire hivatkozás esetén ügyfelem kapitulált és már nyitotta is a bukszáját. Ugyanakkor a kiadások összesítése után tudta, látta, hogy a legtöbb esetben nem volt valós indok a kiadás mögött, inkább a párja unalmát megtörő, pillanatnyi örömöt hozó gyakorlat apasztotta a vagyonkájukat.

Egyrészt szembe néztünk, hogy a nemet mondást miként nem tanulta meg anno, a szülei habitusa miként segítette ezt elő? Aztán felmértük, hogy a határai kiterjesztése a pénzügyekben miként kapcsolódik az egyéb, konkrét, fejlődését és előre jutását is szolgáló céljaihoz. Aztán a felesége és az ő pénzzel kapcsolatos nézeteire is kitértünk. Ügyfelemmel megegyeztünk, hogy majd elbeszélgetnek a pénzhez kapcsolódó hiteikről, nézeteikről és megpróbálnak közös nevezőre jutni. Az ezen a metszeten alapuló új szerződés pedig létrehozhatja azt az alappontot, amelyre hivatkozva ügyfelem gyakorolhatja majd a "win-win no" technikáját – szükség esetén…

Ha otthon, baráti körben, vagy a munkahelyén önnek is nehezen megy a nemet mondás, kérem keressen meg. Segítek!