Önbecsülés – az érzelmi intelligencia alapjai

Az érzelmi intelligencia nem más, mint az a folyamat, amikor gondolkodunk a saját és mások érzéseiről, illetve érzünk a magunk és a többiek gondolataival kapcsolatban úgy, hogy közben ezt tudatosan a cselekvéseink irányítására használjuk a céljaink elérése érdekében. Ezt jól bemutatja az ún. Gondolkodás-Érzés-Cselekvés háromszög, amelynek minden elemére alapvető hatással vannak attitűdjeink (azaz viszonyulásaink) illetve az azokat meghatározó elveink és értékeink.

Ahhoz, hogy a vágyott kimenetelt elérjük, tisztában kell lennünk magunk, illetve a mások érzelmeivel. Az érzelmi intelligencia négy fő, vizsgálandó és mérhető, fejleszthető területe ennek megfelelően az éntudatosság, az ebből eredő önszabályozás, a társas tudatosság és az ezek eredőjeként kialakuló kapcsolati képesség.

Minden kapcsolati képesség origójában a magunk, illetve mások iránti tiszteletünk, az önbecsülésünk, illetve mások elfogadása áll. A magunk elfogadásánál legtöbbször abból a feltételezésből indulunk ki, hogy "rendben vagyok, amíg…"; például sok pénzt keresek, felnéznek rám az emberek, megfelelő pozíciót töltök be, elvégzem a rám bízott feladatokat stb. Ez azonban csak egy feltételesen oké állapot; amikor a világ valamely elvárásának szeretnék megfelelni és addig vagyok rendben, amíg ez sikerül. Emiatt ragaszkodunk például egy olyan álláshoz, pozícióhoz, társadalmi elváráshoz, amely akár idegen lehet tőlünk.

Az önbecsülésünk alapjaként célszerűbb és önazonos, ha azt mondjuk, hogy "oké vagyok, mert én vagyok én". Azaz egy önértékelési folyamatban, egy önismereti úton felépíthetjük a magunk erőforrás leltárát, amely váratlan helyzetekben is rendelkezésünkre áll – sőt azt a világ nem tudja "elvenni" tőlünk; mert értéke a világ értékítéletétől független. Azaz akkor is a miénk, amikor birtoklását a világ azt egy adott helyzetben csak részben, vagy egyáltalán nem tükrözi vissza. Erre a valós önbecsülésre aztán felépíthetjük magunk és mások tiszteletét.

Ha önbecsülésünk rendben és másokat is elfogadunk, úgy ahogy vannak, akkor következő lépésként tudatossá válhatunk saját irányításunkban (önszabályozás), melynek elemei:

• az érzelmi és cselekvési rugalmasság (része a reziliencia és az alkalmazkodás képessége);
• a személyes erő (azaz életünk, saját sorsunk kézbe vétele);
• a célorientáltság (célra törő, nem halogató, tettre kész állapot);
• személyes nyitottság és kapcsolódási készség;
• bizalomgerjesztő viselkedés (nem támadok, magabiztos vagyok).

Illetve a másikkal való kapcsolódás képessége, kapcsolataink kezelése, melynek alkotó elemei:

• Egészséges bizalom (egyensúly a vakhit és a teljes bizalmatlanság között);
• Kiegyensúlyozott előrelátás (pozitív jövőkép, de realista a haladással kapcsolatban);
• Érzelmi önirányítás és önkifejezés képessége (kontroll alatt, hogy kinek mit mutatok);
• Konfliktus kezelés (egyensúly a folytonos elkerülés és az erőszakos küzdő között);
• Kölcsönös függőség kiegyensúlyozása (sem magányos harcos, sem kapcsolatfüggő nem vagyok).

Ügyfelem egy beszélgetésben folyamatosan behozta azt a gondolatot, hogy sok éves munkaviszonya ellenére úgy érzi, nincs anyagilag megbecsülve; ez családfenntartóként frusztrálja. Ezzel akkor szembesült, miután egy szervezet átalakítási projekt részeként kikérték ismét a szakmai véleményét a létrehozandó új pozíciók és struktúra tekintetében és ő lelkesen osztotta meg nézeteit, amit a vezetőség nagyrészt magáévá is tett.

Ugyanis ezután bevonták az átalakításnak a végrehajtásába, azaz a konkrét munkatársak kiválasztási, betanítási folyamatába, illetve az új pozíciók mérési és jutalmazási rendszerének megalkotásába is projekt jelleggel. Itt viszont már szembesülnie kellett, hogy a hirdetésekre jelentkező jelöltek fizetési igénye (a "piac") rendre meghaladja az ő jelenlegi csomagját annak ellenére, hogy hierarchiában az új szervezet vezetője éppen az ő szintjének felel meg. Ekkor a dacos gyermeke lett rajta úrrá; elkedvtelenedett és értéktelennek, selejtnek érezte magát, már a távozás, mint egyfajta bosszú is megfordult a fejében.

Ezen a helyzeten segített, amikor behoztuk új szempontként az "annyit érek, amennyit fizetnek" helyett, hogy "oké vagyok, mert én vagyok én" és felsoroltuk az eddigi üléseken összegyűjtött, a fizetésétől, a vállalat menedzsmentjétől stb., függetlenül meglévő erőforrásait. Ez segítette a felnőtt énállapotát felülkerekedni a lázad(oz)ó gyermekén és elkezdtük a józan, számszaki érveit összegyűjteni, amellyel közeljövőben a saját kondícióit rendezheti majd.

Ha önnek is támogatásra van szüksége az önbecsülése megalapozásához, vagy az érzelmi intelligenciája fejlesztéséhez, kérem keressen meg.