Prezentálnom kell..., izgulok, hiszen "megmérettetek"... - a K.A.S.H. modell
A vállalati munkavégzés egyik alap részelemévé vált a prezentáció készítése és előadása. Használjuk beszámolókon, értekezleteken; sőt amikor egy adott téma alapvetését akarjuk létrehozni, vagy annak bővebb, színesebb, dekoratívabb kifejtése a cél, akkor sok esetben tanulmány helyett is prezentációt készítünk.
A prezentálók fejlesztésében én alapvetően a KASH modell megközelítését használom. Ez egy négy betűből álló rövidítés: Knowledge, azaz tudás; Attitude, azaz attitűd, hozzáállás; Skill, azaz képesség és Habit, azaz megszokás, szokás. A képességek fejlesztése, a logikusan és hatékonyan célratörő történet megalkotása és a kapcsolódó tárgyi, IT technikai tudás megszerzése alapvetően fontos; viszont a mélyben legalább annyira meghatározó a prezentáló megfelelő viszonyulása (és a közönség hozzáállásának előrejelzése), valamint az előadó felvett, kialakult szokásainak tudatosítása; ha kell megváltoztatása.
Bevallom előadásaim egyáltalán nem "legendásak"; inkább szükségszerűen célra törő, tény és adat fókuszú, de nem "színes/szagos" prezentációim vannak - amolyan inkább "kereskedelmi" és nem "marketing" jelleggel. Viszont a kapcsolódó feladattal ettől függetlenül találkoztam coachként és sikeres folyamatokban segítettem már ügyfeleimnek eljutni a vágyott, "sokkal jobb előadó lettem" állapotig; mialatt átbeszéltük tapasztalatainkat, technikai tudásunkat a prezentáció témakörében sikerült a felszínre hozni a sikerességet legalább oly mértékben meghatározó attitűdöket, a kapcsolódó elvárásokat, hiteket, elveket, értékeket; illetve tudatosítottunk kapcsolódó szokásokat, értékeltük azok előre vivő, illetve hátráltató aspektusait.
Egyik ügyfelem kifejezettem ezzel a témával keresett meg. Mindjárt a nulladik, ún. szerződéskötési beszélgetés során bemutattam neki a KASH modellt és átnéztük annak elemeit; felajánlva tervként, hogy ülésről ülésre, szisztematikusan menjünk végig ezeken. Éreztem szkeptikus (vagy inkább tisztán racionális) hozzáállását; ezért a két, nyilvánvalóan ésszerű elemmel kezdtünk: a képességgel és a tudással. Megosztotta velem tapasztalatait, konkrét kérdéseit, de értő figyelemmel gyűjtöttem a hozzáállására, illetve a prezentációs szokásaira vonatkozó információkat is. A tréning ciklus modell alapján megmutattam egy-egy saját prezimet, sőt elő is adtam egyiket ügyfelemnek. Kiértékeltük részleteiben, feltett nekem technikai és kommunikációs jellegű kérdéseket. Ez tanácsadás volt a javából.
Ugyanakkor gyűlt az infó; hogy miként érezte magát a prezentációm hallgatása során; hogy milyen kapcsolódó érzései jelentek meg közben; hogy mitől érzi diszkomfortosnak a prezentációs helyzetet; milyen környezetben kell neki előadnia; kik és milyen motivációkkal hallgatják az előadásait; milyen rejtett konfliktusok, versenyhelyzetek jelennek meg az előadás során stb. Ügyfelemnek a kérdésekre adott válaszai újabb, eddig nem tudatosított, de befolyásoló lévő területekre vittek el minket, ahol a régi megszokások, berögzött viszonyulások megértése és szükség szerinti átprogramozása vagy elengedése végül ügyfelem számára maga a prezentációs szituáció egyre komfortosabbá válását hozta el. Megjelent közben a prezentáció elkészítésének halogatása és annak kezelése csakúgy, mint saját viszonyulása az előadás témájához és ebből a sztori hatásosabb és hatékonyabb felépítése. Végül nyolc ülés után ügyfelem egy jól összerakott prezit adott elő sajátjaként, őszintén mosolyogva, megélve a pillanatot, önazonos módon.
Másik ügyfelem egy kapacitás tervezési, munkakör szervezési problémával küzdött. Csapata elvárta az egyenletes terhelést, illetve a napi "feladat cunami" csökkentését; megbízói "csak" a feladat elvégzésére koncentráltak, míg felettesei védték a költség és "headcount" kereteket. Azaz egy olyan helyzetben kellett jól kommunikálnia, amelyben az érintettek egy komplex érdekeltségi, egymással ellentétes elvárásokkal teli kontextusban jelentek meg.
Először magát a kommunikációs eszközt választottuk ki: ez lett a prezi (és nem e-mail, körtelefon stb.). Aztán felmértük, hogy ki, milyen szakmai elvárásokkal lesz ott a megbeszélésen; sőt igyekeztünk egyéni, karrier (és esetleges kapcsolati) motivációkat is feltárni a váratlan szituációk minimalizálása végett. A prezentáció történetét egy ún. "Persuasive Selling Format" (Ráható Eladás Modellje) vázra építettük fel: a szükségletek/korlátok/lehetőségek és igények összegyűjtése után egy ötlettel állunk elő. Ezt kifejtjük, felkészülünk az egyes ellenvetések kezelésére és a végén minden érintettre kiterjedően megismételjük azt a kulcselőnyt, amely segíti végül az előadó ötletének a támogatásában. A prezentáció végén pedig a következő lépések interaktív tisztázásával zárunk. A prezentáció eredményeként az érdekeltek aktív segítségével létrejöhetett egy hatékonyabban szervezett struktúra és egy kielégítő állapot.
Számtalan "szeretem" és még több "nem szeretem" prezentációt tartottam hosszú pályafutásom során. Szeretem az interaktív, megoldás fókuszú diskurzusokat, ahol a tényszerű felvetések akár valódi vitákat is gerjesztenek, de végül a bevonás magas foka miatt valós előre lépések történhetnek. Viszont az unalmas, az előadó nagyszerűségének ismételt bizonyítását célzó, "vetítünk, hogy vetítsünk" (L'art pour l'art), hogy "végül ismét fontosnak érezhessük magunkat és egymást" típusú alkalmakat kerülöm, ha tehetem. Ez is egy, a számtalan motivációból, amely a business coaching őszinte világa felé tolt el végül engem.