Tehetségek menedzselése - "utat tör magának ?"

Valaha a főnöke voltam, most vele fut a szekér... Ön hogyan éli meg ezeket a helyzeteket? Felkészült arra, hogy a beosztottja majd a főnöke is lehet? Miként viszonyul azokhoz, akikről látja, hogy akár magasabbra juthatnak majd, mint ön?

A számtalan tréning egyikén tanultuk szinte ökölszabályként: "mindig úgy bánj a beosztottjaiddal, hogy egy napon akár a főnököd is lehet". A versenyszférában, a karrier építés során ez is előfordulhat...

Ha észrevettem a talentumot valakiben, akkor rövid távon az előnyeit élvezhettem. A csapatomban létrejött egy kimagasló teljesítmény, illetve a "tanár" szerepet leporolva megélhettem az "on-the-job" fejlesztés minden szépségét.

Így lehettem területi vezetője egy nagy FMCG multi mai első emberének egykoron még; csapatomból nevezték ki junior KAM-nak. Másik kollégám a L'Oréalnál még gyakornokként került mellém. Külsős tárgyaláson egy vevőnktől megkapta az "ifjú titán" becenevet - "ti tán tudtok kezdeni vele valamit?" -; motivációja padlóra került. De elkezdtünk együtt dolgozni és utódom lett. Majd kilépett és ma 100+ embernek a vezetője az egyik legnagyobb hazai FMCG multinál.

Középtávon viszont tudtam, hogy ha visszatartom a feltörekvő fiatalt, ha fékezni próbálom önös, kényelmi szempontok alapján az emelkedését, akkor a vállalat is veszíthet – egy potenciális vezetőt, mert elhagyja a hajót, új utakra léphet. Ezért, amikor eljött az esély az előléptetésre, akkor mindent megtettem, racionális és érzelmi érveléssel, lobbitevékenységgel azért, hogy ő legyen arra a magasabb/érdekesebb, új pozícióra a kiválasztott.

Volt egy fodrász kollégám, akit az ambíció a szakma felől az üzleti élet felé hajtott. A családalapítás után türelmetlenné vált, jobb fizetésre vágyott. Megbeszéltük, hogy az üzleti élethez nem árt némi közgáz tudás, akár egy felsőfokú végzettség megszerzése. Egyszerre kezdett egy szakmai kihívást jelentő üzletfejlesztési pozíciót és a tanulmányait. Türelmes volt, kevesebb pénzért, "dolgozva tanult". Most mester szakon folytatja tanulmányait és egy másik cégnél dolgozik vezetőként.

Igyekeztem a kollégával bizalmi viszonyt kiépíteni, ha megkeresték, ha türelmetlenné vált, akkor velem beszélje meg a terveit és vegye figyelembe azokat a szempontokat, melyek a rutintalanság, vagy az ifjonti hév miatt nem mindig érvényesülhettek.

Volt egy területi vezetőm, akit sportolói vénája a kihívások irányába tolt folyamatosan. Amikor először akart felmondani, megtisztelt azzal, hogy leírta nekem az ajánlattevő céget. Mondtam neki, hogy ez még nem "az az" ajánlat. Fizetését rendeztük, maradt még egy darabig, Amikor a következő ajánlat már egy jóval magasabb pozícióról szólt, nem tudtam és nem is akartam visszatartani.

Másik kollégám megbízható, "fél szavakból is megértjük egymást" típusú jobbkezemmé lett. Amikor léptem, nem sokkal utána váltott ő is; viszont volt 14 termékeny évünk, amely alatt 3 vezetői pozícióban is kipróbálhatta magát.

Ön is szembesül a "tehetség, mint nehéz kolléga" kihívásával? Keressen meg, hogy kidolgozzuk együtt a személyre, helyzetre szabott, legjobb stratégiát és akciótervet!