Túlélek csak, vagy boldogulok? - a VUCA világ kihívásai

Inflációs környezetben, a COVID és a világban zajló háborúk árnyékában a munkahelyi változások is felgyorsultak. A VUCA (Volatile-Uncertain-Complex-Ambiguous) világ fogalma már régóta velünk van, ugyanakkor mintha az elmúlt években a változás tovább gyorsulna, válna a helyzet bizonytalanná, komplexebbé és kiszámíthatatlanabbá.

A gazdasági, politikai környezet lendülete is a múlté; a szorongás, avagy szorongás keltés már "minden órás" élményünkké vált – elég a televízió, vagy az internetes portálok "clickbait" címeit elolvasni.

Több ügyfelem keresett meg azzal mostanában, hogy ebben a szorongató helyzetben hogyan tudná megtalálni a saját egyensúlyát, csökkenteni a szorongását, illetve van-e reális esélye, lehetősége a boldogulásra, vagy marad a permanens túlélés és a remény dédelgetése egy távoli szebb jövővel kapcsolatban?

Erre a helyzetre a rezíliencia erősítése lehet a megoldás, amely nem egy fátum, avagy adottság; igenis fejleszthető. Első eleme az önbizalom erősítése; ezzel kapcsolatban a saját erőforrásaink feltárása, a pozitív tapasztalataink számbavétele és azokból az értékeink tudatosítása lehet egy olyan alap, amelyre bizonytalan helyzetekben is bátran hagyatkozhatunk.

A következő eleme az alkalmazkodóképesség fejlesztése; azaz a rugalmasság növelése. Ezt a saját szokásaink és attitűdjeink leltárjával kezdhetjük, majd a rutin megoldásaink és válaszaink új megközelítéseivel folytathatjuk. Anno például frusztráltan ültem naponta a dugóban reggelente; mindaddig míg el nem kezdtem kísérletezni, majd egy kolléganőm ajánlására rászoktam sokunk kedvenc útvonaltervező appjára…

Ehhez persze szükségünk van a perspektívák váltásának képességére; amely annak az elfogadásával indul, hogy egy adott hétköznapi, munkahelyi helyzetre nézve nincs "abszolút igazság", mindenki másként értelmezheti azt – és ehhez még joga is van bizonyos erkölcsi és jogi keretek között természetesen. Saját vezetői utam egyik nagy tanulsága volt például, hogy a beosztottjaimnak is lehet igaza!

Az újabb adalék a pozitivitás; azaz a kudarc lehetőségének elfogadása és beépítése a mindennapjainkba. Azaz a folyamatos tökéletességre és hibátlanságra törekvés helyett inkább önnön tökéletlenségünk belátása az út, valamint a negatív helyzetekkel való bátor szembenézés és a saját cselekvéseinkre vonatkozó tanulságok levonásának képessége. De ugyanide tartozik a velünk történt jó dolgok tudatosítása, a hálagyakorlatok, amelyek az optimizmust erősíthetik.

Természetesen nem lehetünk meg saját tudásunk, képességeink folyamatos fejlesztése, kompetens énünk erősítése nélkül; mert enélkül gyakran az önbizalom is csak egy lufi… "Fiam, amit megtanulsz, azt többé nem veheti el senki tőled…" mondta Apám. Ez nem az egyetlen kulcs a boldogsághoz, de a világ árnyalatainak megismerése, a folyamatos kíváncsiság és a tanulásból származó megértés sokat ad hozzá.

Végül marad a kitartás, azaz az a képesség, hogy az első néhány lépés után egyrészt már nem akarunk azonnal megérkezni; másrészt amikor A-ból B-be tartva A fényei már elhalványodtak és B még nem látszik, akkor is bízunk magunkban és haladunk tovább az utunkon. Ekkor, "az Űr sötétjében" kell a felhalmozott önbizalom energiánkból a legtöbbet használnunk.

Azaz ügyfeleimmel készítettünk egy pozitív értékeikről szóló leltárt, amelyet egyszeri, vagy akár ismétlődő történetekből raktunk össze. Ezekkel tudatosodva erősödött az önbizalmuk, illetve kiderült, hogy a szakmai tudással hogy' is állnak. Persze a fejlesztendő területek, gyenge pontok, veszélyforrások is felszínre kerültek más történetekből, amelyeket tanulássá, fejlesztési tervvé konvertáltunk át.

A helyzet felmérése után perspektíva váltásra hívtam meg őket: jelesül a "hogyan tudom a vállalat, a főnököm, a kollégáim stb. igényeit (ki)szolgálni?" kérdés helyett elgondolkodtak azon, hogy "hogyan tudom a vállalatot, a főnökömet, a kollégáimat együttműködésre bírni a saját céljaim, terveim, vágyaim kielégítése érdekében?". Itt bejött a képbe a rutinszerű viselkedés, a szokásos magatartási minták megváltoztatása az attitűdök esetleges áthangolása, megkérdőjelezése révén.

Végül megértették, hogy a túlélés helyett választhatják a boldogulást; a külső tényezők passzív hibáztatása helyett dönthetnek az aktív cselekvés mellett is. A siker nem garantált, de a tanulás, a folyamatos haladás igen; előbb vagy utóbb az erőfeszítés meghozza a gyümölcsét.

Az első lépés lehet a változtatás útján, ha kapcsolatba lép velem és átbeszéljük az ön helyzetét is (az első alkalom új ügyfeleimnek ingyenes) …