Új pozícióba kerülök – a szervezeti kultúra
Amikor új munkahelyre kerülünk evidens, hogy egy más vállalati kultúrával kell megismerkednünk. Tehát nem csak az új feladatokkal kell megbirkóznunk és a csapatba integrálódnunk, hanem mintha akár másik országba kerülnénk. Aki ezzel nem tudatosan számol, aki nem fektet ennek feltérképezésébe időt, az megnehezíti a saját beilleszkedését és bizony nagyon korán létrehozhatja az első repedéseket az új munkahelye talapzatában.
Ez a helyzet lejátszódhat akkor is, ha ugyanazon vállalat másik osztályára, üzletágába, funkciójához kerülünk át; ezek a szervezeti egységek szinte "állam az államban" módon működhetnek. Persze ilyenkor a sikeres váltás okozta kezdeti öröm után megjelenik a stressz, hogy vajon menni fog-e az új pozícióban a munka, vajon meg tudok-e felelni az elvárásoknak; illetve "nem lett volna jobb maradni, ott a fenekemen?".
Az új feladatokra fókuszálva, az új munkatársak megismerése és a csapatba integrálódás fárasztó kihívása mellett eltörpülni látszik a kulturális integráció – pedig legalább olyan fontos. Hogyan tudunk erre felkészülni? Nos ez optimális esetben már a váltási folyamat során tudatos kell(ene), hogy legyen.
Az első csapda az, hogy annyira mennénk már a mostani pozícióból, hogy az új "álom meló" felé csak és kizárólag pozitív feltételezéssel fordulunk; a mérleg másik serpenyőjét, a hátrányokat, a negatívumokat észre sem akarjuk venni; szinte tudatosan negligáljuk őket. Pedig az intuícióink itt is a helyén vannak; de szinte tudatosan hanyagoljuk őket. Hallgatva rájuk szembe nézhetnénk a félelmeinkkel és rákérdezhetnénk megfelelő információ forrást találva, hogy mennyiben lehetnek igazak, milyen mértékben befolyásolhatják a jövőbeli munkahelyi teljesítményünket.
A második probléma az, hogy túlzottan bízunk benne, hogy csak másoknak "savanyú a szőlő", mert ők ezt már unják, vagy csak nem olyan jók és méltóak, mint majd mi leszünk, ott. Persze ez lehet akár igaz is, de teljes mértékben kizárni az elődünk távozásával ottmaradó egyéb körülmények, vállalati folyamatok, maradó vezető társak és kollégák hatását inkább egyfajta szervezeti vakság, mint józan megfontolás…
Ezért jó tudatosnak lenni a folyamat során, amely segít beárazni a váltást, a reális nyereségeket csakúgy, mint a fent részletezett veszteségeket. Ezt megtehetjük a vállalati kapcsolatrendszerünk segítségével, meghallgatva nemcsak a baráti kollégák véleményét, hanem a távolabbi munkatársakét is. De ott van minden interjúban az a pont, amikor a kérdező felteszi, hogy "Önnek van-e esetleg kérdése?". Itt lehet finoman, politikailag korrekt módon ellenőrizni a kételyeinket, a megérzéseinket, az ellenvéleményeket…
Két ügyfelem esete jut most eszembe. Az egyik egy jól menő céget és remek pozíciót hagyott ott egy másik "álom melóért" (becsvágy, hatalom, vagyon – a három örök kísértés jegyében). Amikor beszéltünk, akkor az új helyen már kezdte éppen rosszul érezni magát, ráadásul a régi helyen kinyílt egy kiskapu a visszatérés esélyével. Első (és egyben azóta is utolsó) beszélgetésünkkor a fenti gondolatmenet jegyében a két alternatívát szerettem volna egymással szemben mérlegre helyezni. Eközben ügyfelemen eluralkodott az inkompetencia érzése, mivel rájött, hogy meggondolatlanul cselekedett. Így a folyamat itt meg is szakadt és lendületből visszasétált a kiskapun – azóta is teljes megelégedésére.
Másik ügyfelemtől friss váltása után megkérdeztem, hogy miként zajlik éppen a kulturális integrációja. A válasz egy nagy kérdőjel volt a szemében… Aztán folyattuk a beszélgetést és szisztematikusan összeszedtünk négy olyan tényezőt, amellyel tudatosnak kellett lennie. Ezek rendre az információ megosztási módjához, a hierarchikus viszonyokhoz, illetve a rangokhoz történő üzletági hozzáálláshoz, a csapatokon belüli kooperáció módjához, illetve a munkatársak öltözködési kultúrájához kapcsolódtak.
Ügyfelemmel ezeket rendre áttekintettük, értelmeztük őket és átgondoltuk, hogy milyen veszélyeket, illetve lehetőségeket rejtenek a számára a jövőben. Azt is megbeszéltük, hogy ezek közül melyekkel tud azonosulni, melyek ellen kell majd felvennie a harcot, illetve mi az, amire jó, ha tudatos, de egyelőre elengedi ("tartsd szárazon a puskaport"). Itt a történetben nem volt fordulat: végül tudatosan, de még mindig a nyereségtől motiváltan folytathatja az integrációját.
Amennyiben önnek is segíthetek, ha éppen ilyen helyzetbe kerül, vagy került kérem keressen meg.