"Úri muri" a coaching?
Ne kerülgessük a forró kását: a kérdés adott; luxus-e coach segítségét igénybe venni, avagy megéri-e kifizetni 8-10 óra díját? A válaszom: természetesen attól függ… De mitől? erről írok itt és most.
Egy teljes (!) coaching folyamat akár egy wellness hétvége árával vetekszik (kinek, hol, mit jelent ez). Ezt az összeget "manapság már megfontolja az ember", hogy mire adja ki. Álljon itt egy-két példa (a teljesség igénye nélkül!) arra, amikor úgy tűnik megéri a coachingot kifizetni.
Minden példánál közös "ökölszabály": csak akkor forduljon segítő szakemberhez, ha már kellően fáj, mert csak akkor lesz motivált, hogy dolgozzon a saját témáján és komoly, saját magára szabott döntést hozzon. Vagy tényleg válassza inkább a wellness hétvégét, mert az a varázslatos 3 nap (2 éjszaka) mindig minden akkucellát feltölt, re-energizál és "abrak-a-Dab-ra"; meg "csiribá-csiribú" - igaz? 😊…
Tegyük fel például, hogy a mostani pozíciójában nem érzi jól magát. Ennek számtalan oka lehet, mint például a főnökkel nem működő kémia, a várakozások és a realitás eltérése, a munka mennyisége és/vagy minősége, az üvegplafon effektus stb. Ilyenkor jön a kínzó reflex: "fight or flight"; azaz harcoljon, vagy "tipli"?
Ezt a témát remekül ki lehet vesézni kollégákkal (?), hiszen objektív tanácsokkal tudják támogatni a döntésében; minden önös érdek nélkül, csak és kizárólag az ön javát és boldogulását figyelembe véve – ja nem… Vagy fordulhat a főnökéhez, aki objektíven kezeli a problémát, első szóra "ő kér elnézést" és megváltozik "varázsütésre" – ja ez sem biztos. Vagy megbeszélheti a családjával a helyzetét, akik kellő távolságtartással, a kontextus mély és objektív ismeretében tudnak a helyes döntésben segíteni – na ez sem tuti… És persze "azért vannak a jó barátok" ...
Szóval jöhet az önálló, felelős döntés és a későbbi megerősítés várása… vagy a megbánás. Ha belegondol ez utóbbi elpazarolt hónapok formájában végül jó néhány wellness hétvége árába kerül… Csak megérte volna coachoz fordulni, nem?
Másik példa lehet, amikor "nagyjából minden a helyén" és valahogy ön mégsem működik olyan jól. Fásult, az önnel dolgozó kollégái "lelkes idiótáknak" tűnnek, egyetlen örömévé a hó végi SMS válik a számlavezető bankjától… Jól érzi, ez már a kiégés előszele…
Ilyenkor megkeressük a főnököt, aki racionális érvekkel kezeli az alapvetően érzelmi problémánkat – el is szégyeljük magunkat azonnal, hiszen "nyafogni csúnya dolog", meg "ez is csak velünk történhet meg"… Vagy bekocog a személyzeti osztályra, ahol lelkes, emberközpontú, empatikus HR-esek hada várja, hogy foglalkozhasson az ön egyéni problémájával. Ha ez így van, akkor ön szerencsés, önöknél a HR "coaching szemléletben" működik – ide tényleg nem kell külső segítséget igénybe venni. Vagy csak csendben hazamegy, otthon a szokásos kérdésre, hogy milyen volt a napja, egy "köszönöm, jó" válasszal reagál és szisszen a söröcske, TV bekapcs', tablet nyomkodva és eltompítja magában azt a fránya belső hangot.
Azt a hangot, amely egy nyitott, befogadó, a jelenre fókuszáló, biztonságos térben megfelelő kérdésekre megszólalna és akár meg is találhatná a megoldást erre a néma önmarcangoló helyzetre…; azaz egy jó coaching keretében. E helyett ön költi a pénzt utazásokra, wellness hétvégékre, mert egyrészt van miből, másrészt "mert ön megérdemli", harmadrészt mert "nálunk nem szokás különbözni másoktól". Gondolja át, eggyel kevesebb wellness hétvége és a hétköznapok gondtalanabbak lehetnek – nem megéri?
Ezért javaslom, hogy olvasgassa a többi cikket is a honlapom "Megoldásaim" fejezetében; ha rátalál a dilemmájára, akkor keressen meg, önnel együttműködve önnek is megoldjuk. Ha nem találja még meg, akkor keressen fel és egy ingyenes konzultáción derítsük ki, tudok e önnek is segíteni.